Desanka Maksimović
Rabrovici kod Valjeva 16. 05. 1898. – Beograd 12. 02. 1993.
Za laži izgovorene iz milosrđa
Tražim pomilovanje
za one koji nemaju snage zlome kazati da je zao niti rdjavome da je rdjav, za onoga kome je žao čoveka istinom unesrećiti; za ljude koji lažu iz milosrđa. Za čoveka koji ce ponižen biti, radije nego da nekog ponizi, za onoga koji i kad nazre obrazinu kome na licu nema srca da je zdere, za ljude koji ne mogu da uvrede ni čoveka druge misli i vere, za one koji nikada ne bi mogli drugome presudu da izriču, kojima se sve sudije čine stroge, za svaku milosrdnu lažnu priču i slične njima slabosti mnoge. |
Az irgalomból kimondott hazugságokért
Kegyelmezzetek
azoknak akiknek nincs erejük
a gonosznak szemébe mondani gonosz
sem a rossznak hogy rossz,
annak aki sajnálja
igazsággal sújtani az embert;
az irgalomból hazug embereknek.
Az embernek aki megalázkodik
a helyett hogy megalázzon valakit,
annak aki ha fel is ismeri
valaki arcán az álarcot
nincs szíve onnan letépni,
az embereknek akik képtelenek
megsérteni a más elveket valló embereket,
azoknak akik sosem tudnának
mások felett ítélkezni,
akiknek minden bíró szigorú,
minden irgalomból kimondott hazugságért
és a hozzá hasonló gyengeségekért.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése