Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.
Ünnep
Az ünnep lényege
a hétköznapokban van. Csak hétköznapjaimmal, csak hétköznapjaimmal tudok ünnepelni – így szól az ország –, hétköznapokból állnak össze ünnepeim, s ezek az igazi ünnepek.
A kohó, az íróasztal,
a bánya, a rajztábla, az ecset - és mindenütt és mindenekelőtt: az ember így ünnepel, így ünnepelünk fiatalon, harminckét évesen, s mégis mennyi súlyos esztendővel hátunk mögött! az ünnep súlya ez - érzitek?
Vigyétek világgá a hírt:
súlyos ünnepeinkét. Súlyosak, mert ünnepi hétköznapjaink terhével viselősek.
Így kell ünnepelnünk.
(1970)
|
Praznik
Suština praznika je
u svakodnevnicama.
Samo sa svakodnevnicama,
samo sa svakodnevnicama mogu
praznovati –
tako veli država –,
moji praznici su iz svakodnevnica sastavljeni,
to su pravi praznici.
Visoka peć, pisaći sto,
rudnik, daska za crtanje, kist
– i svugde i ispred svega:
čovek
tako slavi, tako
slavimo kad smo mladi,
sa tridesetdve godine,
ipak iza nas koliko
bremenitih godina!
breme je to praznika –
osećate li?
Širite širom sveta vest:
vest o težini naših praznika.
Teški su jer
su ispunjeni težinom naših
svečanih svakodnevnica.
Tako trebamo praznovati.
(1970)
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése