Tandori Dezső Itt, ott/ Negyven cigarettám – Tu i tamo/ Četrdeset mojih cigara – Hier und dort

Tandori Dezső (Deže Tandori) Budapest, 1938. december 8. –

Itt, ott / Negyven cigarettám

Szörnyű ott, de jó, hogy
hamar elmehetek. Szörnyű itt, még
az a jó, hogy legalább elmenni nem kell
innen. Mindent neheztelésnek érzek: a galambok
megszokták kutyánkat, feleségem
kaját visz nekik, jönnek, erőszakoskodnak,
most, hogy én megyek kutyánkkal. Semmi
jelentősége, de engem lehangol. Mi
akar tőlem bárki bármit? Én egy hagyományos
elbeszélésen dolgozom, ott valaki
azt írja, mondjuk, valahova, ahova
elmegy, megérkezik, azt írja: látni
se akarlak titeket, ez meg az. Aztán
snitt, egy sörözőben látjuk viszont
őt, megismerkedett egy lánnyal. Na, most
hogyan tovább? Röhögnek a markukba
az ottaniak, már kampó neki, vagy
nagyon is áttekinti? Miért ment? Mit akarnak
tőle, netán megtudni tőle? Megtudjuk? Akarjuk
egyáltalán? Jó ürügy az alaptörténet
mindenfélét elmondani, rendszeresen,
feszültséget teremt, hogy hosszan másról
van szó, nem az van, hogy ez a figura és
ez a lány, vagy hogy ki és miért van a háttérben.
Mint Longchamp egy tévéadásban: harsogó sötét zöld
minden, ilyesmihez illik jól a nyers narancs-szín,
olajpasztellal. A tribünről látszik fél Párizs, nézd,
mondja a figura. Eldobom a csikket.

Tu i tamo/ Četrdeset mojih cigara

Užasno je tamo, ali je dobro to što

brzo mogu otići. Užasno je tu, ali je

dobro da odavde bar ne moram

otići. Na sve sam kivan: golubovi su

navikli na našeg psa, supruga

mi hrani ih, evo dolaze, zulumćare,

sad ja vodim našeg psa. Nema nikakvog

značaja ali me tišti. Šta

želi mod mene bilo ko bilo šta? Ja na tradicionalnoj

pripovetci radim, tamo neko

to piše, recimo, negde, gde

ide, stiže, to piše: ni videti

vas ne želim, ovo i ono. Onda rez,

u jednom bircuzu ga vidimo ponovo,

upoznao se sa nekom devojkom. No, sad

kako dalje? Tamošnjima baš briga

za sve, njemu je već čengel, ili baš

sve shvaća? Zašto je išao? Šta žele od njega,

možda nešto saznati? Saznaćemo? Želimo li

uopšte? Osnova događaja je dobar povod

da se svašta ispriča, sistematično,

napetost stvara kad nadugo o nečem

drugom se priča, da ta figura i

ta devojka, ili ko i zašto je u pozadini.

Kao Longčemp u tvemisiji: sve je jarko zeleno,

ovako nečemu dobro pristaje sirova boja naranče

s uljanim pastelom. Sa tribina pola Pariza se vidi,

gledaj, kaže figura. Odbacim čik.

                             Prevod: Fehér Illés

Hier und dort

Dort ist es furchtbar, aber schön, daß
ich bald weggehen kann. Hier ist es furchtbar, nur
gut, daß ich nicht weggehen muß. Alles ist lästig, die Tauben
haben sich an unseren Hund gewöhnt, meine Frau
bringt ihnen Futter, aufdringlich kommen sie
jetzt, wenn ich mit dem Hund gehe. Es hat keine
Bedeutung, aber mich zermürbt es. Was
will wer von mir haben? Ich arbeite an einer
traditionellen Erzählung, dort schreibt
jemand, sagen wir, er ist dort, wo er hinfahren
wollte, angekommen, und er schreibt: sehen
will ich euch auch nicht und so weiter. Dann folgt
ein Schnitt, in einer Bierkneipe treffen wir ihn wieder,
er hat ein Mädchen kennengelernt. Na, wie
nun weiter? Die Leute dort lachen sich alle ins
Fäustchen, das schnallt er nicht, oder durchschaut
er alles? Wozu ist er hingegangen? Was wollen
sie von ihm, wollen sie was wissen? Erfahren wir das? Wollen
wir das überhaupt? Eine Grundgeschichte als guter Vorwand,
alles Mögliche erzählen, schön regelmäßig,
Spannung schafft, wenn lange von einem anderen
die Rede ist, dann ist es nicht so, daß hier diese Figur steht und
dieses Mädchen und nicht wer und warum dahintersteckt.
Wie Longchamp im Fernsehen: überall schreiendes, dunkles
Grün, dazu passen schön rauhe orange Farben
in Ölpastell. Von der Tribüne ist halb Paris zu sehen, schau,
sagt die Figur. Jetzt werfe ich die Zigarette weg.

                             Übersetzung: Zsuzsanna Gahse