Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Porszemek játszadozása
Millió
s isten tudja hány apró világ kering pamacsnyi por libeg, mokány szekér habarta, dülöngél a kerék, s a gazda rajta
és mindenik világ
izzadt kezemre ül, a nap lesüt reánk míg botorkál a ló, a tengely is nyikordul, elvánszorog az út, s a táj kifordul
mosolygó fényesség,
tenyerem terhe táncolva érik, s az élet oly falánk!... terül a széna, illatozik már mokány szekér felett az este, jó sátor ez, és elterül alatta ember, állat teste
millió s
isten tudja hány világ néz csillagot magának majszol a ló, gazdája égre bámul, az ott lehullt, a másik biztosabb, a porszemek elültek, álmuk csupa játék, s csak én hiszem, hogy boldogak
az ott lehullt,
és jobbat nem találnak. |
Igra zrnca prašine
Milijuni
i bog zna koliko
sitninih svetova kruže
kičice pršine lebde,
nezgrapna kočija ih digla,
krivi se točak,
a na njoj gazda
i svaki svet
na moj
oznojen dlan seda,
svetlo sunca nas prati
dok konj tetura
i osovina zaškripi,
batrga se cesta,
izvrne se predeo
nasmejana svetlost,
teret mog dlana
u plesu sazreva,
život je tako pohotan!...
prostire se seno, nad nezgrapnom
kočijom već veče miriše,
dobar je to čadar, ispod njega
ispruži se telo čoveka, marve
milijuni
i bog zan koliko
svetova bira sebi zvezdu
hrani se konj, gazda nebo promatra,
taj je pao, onaj drugi je sigurniji,
slegle su kičice prašine, igra im je san
i da su sretne samo ja verujem
taj je pao
boljeg ne nalaze.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése