Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)
Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.
Ének
Valahol felém fordítottad az arcod
és a távolság összezárt minket.
Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!
és a távolság összezárt minket.
Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!
Pesma
Negde si ti lice prema meni okrenula
i spojila nas je daljina.
Ovi ubogi sivi dani,
u sive dane utisnuta gladovanja i žeđi,
lutanje ruke na praznim čašama, golim oštricama,
beznadežna skitanja među prljavim pragovima
šta bi drugo mogli značiti: spojila nas je daljina,
negde već me tvoj pogled prati
da u svojoj zverskoj bedi tvoje krilo me teši
da u omami otvora tvoga tela i vatri
reflektora tvojih očiju
živim!
živim!!
živim!!!
Prevod: Fehér Illés
!!!!!
VálaszTörlés