Bella István – Plank Antal domborműve
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.
A világ végén
A világ végén végül is ketten maradtak:
az árva, árva ember meg az árva, árva, árva emberiség. És elindult fönnhangon kiáltozván az ember az emberiségben: „Hol vagy barátom, hova lettél?” És elindult fönnhangon kiáltozván az emberiség is az emberben: „Hol vagy barátom, hova lettél?” És így tekergőztek egymás üregeiben, járataiban, barlangjaiban a világ végezetéig. Mert az ember nem tudott emberiségül, és az emberiség nem tudott emberül. |
Na kraju sveta
Na koncu konca na kraju sveta dvoje ostali:
usamljen, usamljen čovek,
i usamljeno, usamljeno, usamljeno
čovečanstvo.
I na sav glas
vičući krenuo
čovek u čovečanstvu:
„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”
I na sav glas
vičući krenuo
i čovečanstvo u čoveku:
„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”
I tako
su se u međusobnim
šupljinama, prolazima,
pećinama
do kraja sveta se ganjali.
Jer čovek
nije shvatio čovečanstvo,
i čovečanstvo
nije shvatio čoveka.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése