Keresés ebben a blogban

2015. április 29., szerda

Pethes Mária Gyomornegyed – Kvart škembe

Pethes Mária – Varázslók: Péli Tamás festménye


Gyomornegyed

a nevetés kapocs volt
egészen addig
míg észrevettem
kivillanó méregfogad
aztán a védekezés lett
közös bennünk
te a fogad
én az életem féltettem

 *
 úgy őrizted tőlem magad
ahogy Kékszakállú az utolsó ajtó titkát
halálra szántan akartalak
felderíteni
és nem hittem
hogy komolyan gondolod kivégzésemet
azóta földrengés van a gyomromban
ha megszólal Judit áriája

*
átdöftem a köztünk lévő távolságot
egy vasútvonallal
azon ment a gyomornegyedbe
az étel és jött vissza hozzám a tányér
egy elnémult morzsával

*
reményem fecskéje ült a dróton
pedig tudta
egyedül nem hozza vissza a nyarat
te vérengző kandúr
lentről lested
az óvatlan pillanatot
mindig szeptember maradt

*
a köztünk lévő fal mellett
eltörpült a nagy kínai
azt hittem egyszer átkiáltasz
hogy halló
vagy valami
de kénytelen voltam
vacsora helyett a falat zabálni
hogy végre meglássalak
sajnos mögötte volt még egy
amit nem bírtam már gyomorral
azóta kőszagú a leheletem

*
elektromos angolna voltál
kipécéztél
pedig nem is mondtam
ajánlom magamat
de nem mérted fel
hogy túlságosan nagy falat
vagyok
te éhen
én sokáig szárnyalásra
képtelen repülőhal maradtam

*
a legtökéletesebben szemléltető
bemutatóban az életről
akkor részesültem
amikor a kezemben tartott késsel
átvágtam egy kimúlt hal gerincét
a makacs erő a pikkelyekre sápadt
és az élet utolsó rándulását
gyomromba közvetítette karom
nem voltam képes fehér húsából enni
csak irtózattal néztelek
épp olyan mohón zabáltad
ahogy engem is

*
a végén már
csak istent sajnáltam
hármunk között
ő volt a legmagányosabb

*
úgy haraptál a mellkasomban
ütemesen rángó mályvaszínű húsba
ahogy macskám egy énekesmadárba
őt leszidtam
kipeckelt szájából kimentettem áldozatát
téged elhagytalak
az orvosok szívem helyén
azon a tépett húscafaton
sokáig tanulmányozták
fogsorod patkó alakú nyomát

Kvart škembe

sve dotle je smeh
veza bila
dok ti sevajući otrovnjak
nisam primetila
posle je u nama odbrana
postala zajednička
ti zub
ja život branila

*
tako si sebe od mene čuvao
kao Modrobradi tajnu zadnje kapije
rešena na smrt te htela
otkriti
i nisam verovala
da na moje smaknuće ozbiljno misliš
zemljotres mi je od onda u želucu
ako se arija Judite zazvuči

*
između nas postojeću daljinu
jednom prugom probola
na kojem u kvart škembe hrana
silazila i sa zanemelom mrvicom
tanjur mi se vratila

*
na žici lasta moje nade sedela
mada je znala
sama leto neće vratiti
ti krvoločni mačore
od dole vrebao
nesmotren tren
uvek je ostao septembar

*
kineski zid je sitnica
u odnosu na zid između nas nastalog
verovala sam jednom ćeš doviknuti
haho
ili nešto slično
ali bila sam prinuđena
umesto večere zid žderati
da bi te konačno ugledala
na žalost postojalo je još nešto
što nisam mogla svariti
od onda dah mi na kamen zaudara

*
električna jegulja si bio
ulovio me
a nisam ni rekla
preporučujem se
ali nisi procenio
da sam prevelik
zalogaj
ti si gladan
a ja na let
nesposobna riba poletuša ostala

*
u najupečatljivijem prikazu
života
tad imala udela
kad nožem kojeg si ti držao
kičmu mrtve ribe prerezala
svojeglava sila na krljuste se lepila
i poslednjeg trzaja života
ruka mi u moj želudac prenela
nisam bila sposobna kušati njeno belo meso
samo sam te s užasom promatrala
nju si baš tako pohlepno žderao
kao i mene

*
na kraju sam
samo boga žalila
između nas troje
on je najusamljeniji

*
tako si mi grudni koš ugrizao
ritmično pokretno meso boje sleza
kao moja mačka pticu pevačicu
nju izgrdila
žrtvu iz njene razglobljene čeljusti izbavila
tebe ostavila
lekari su na mestu mog srca
na onom raskidanom komadu mesa
dugo ispitivali
trag tvoga zubala oblika potkove

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése