Simon Balázs
Budapest 1966. november 6. – Budapest 2001. június 12.
Jézus harmadik utolsó szava
Csak ülni így a Napnak háttal,
Szinte félálomban, várni, míg, Elintézi a dolgokat, olyan Helyzetben, mintha elhinném, Hogy máshogy is lehet – Dolgom a csöndes várás, súlyos Szemhéjjal a félárnyékban, Amíg vergődik, rókaszínű Csendben süllyed minden, egy Szőnyeg, ételmaradék és Mindenekfelett a test, már Foszló anginú dunyhák és párna Közt, egy tolószék félrebillen, Kék műbőr huzatú és gyógyszerek, Immár szükségtelen, mintha egy Megfeszült végakarat bízta volna Egymásra őket, mint Jézus az anyját És egy idegent, anyám, ez a fiad, Súgta, fiú, ő az anyád, utána mondom, Mint egy gép, anyám, ez a fiad, fiú, Ő az anyád, még van kinek, még tétje Van, még tart, rókarege, róka, rege, Tart még, látom, mint öreg csónaktest, Pereg szét már a tér körülötte, és Semmi sincs, csak ez a madárcsönd, Eső előtt, mikor a róka eltűnik, anyám, Itt a fiad, mondom. |
Treća zadnja reč Isusa
Sedeti tek tako leđima okrenuto Suncu,
Skoro u polusnu, čekati dok
Sređuje stvari, u takvom
Položaju, kao da poverujem,
Da se i drukčije može –
Posao mi je tiho čekanje, teškim
Kapcima u polumraku,
Dok se otima, sve u tišinu
Boje lisice tone, jedan
Tepih, ostatak hrane i
Iznad svega telo među
Perinama i jastucima sa rascepanim
Darovcem, nagnuta kolica za guranje,
Plava presvlaka od umetne kože i lekovi,
Već su nepotrebni, kao da ih je neka
Razapeta poslednja volja jednog drugom
Poverila, kao Isus svoju majku i
Jednog stranca, majko moja, to je tvoj sin,
Šapnuo je, ona je tvoja majka, ponavljam,
Kao neka mašina, majko moja, to je tvoj sin,
Dečko, ona je tvoja majka, još ima kome, još
Ima značaja, još traje, priča lije, lija, priča,
Još traje, vidim, kao starog trupla čamca,
Oko njega već se rasprši prostor i
Nema ničeg samo ta ptičja tišina
Pre kiše kad lija nestaje, majko moja,
Tu je tvoj sin, velim.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése