Keresés ebben a blogban

2015. április 15., szerda

Vajdics Anikó Lélegezz – Diši

Portré: Ady András
Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  


Lélegezz

Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt
volna, hogy olvadj egybe a tájjal.
Mi elől menekülsz? Félrerajzolt
magányodat nem takarja több,
mint Ádám szégyenét a falevél.
Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél. Hány
réteget kell lebontanod magadról,
mire rátalálsz? Ne gyere közénk,
zúgják reggelente a fák, amíg
gyökeret nem eresztesz, nem
ismerünk. Keress tovább.
És lélegezz. Ki hitette el
veled, hogy nem élsz?

Diši

Nespretno se skrivaš.
Kao da ti je neko naredio
da se sa okolišom stopiš.
Od čega bežiš? Tvoju nakrivo
crtanu samoću ne pokriva više
no list Adamove sramote.
Lažno ime. Lažan život. Lažna duša. Lažna smrt.
Neko mesto tebe govori. Koliko
slojeva trebaš skinuti dok
sebe nađeš? Nemoj među nas
doći, šušte ujutro stabla,
dok ne pustiš korenje ne
poznajemo te. Traži dalje.
I diši. Zbog koga si
poverovao da ne živiš?

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése