Keresés ebben a blogban

2015. június 16., kedd

Röhrig Géza A lufi – Balon

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –


A lufi

Megtaláltam a lányom lufiját
a padláson. Egy hároméves lufi.
Még van benne szufla,
még nem engedett ki,
csupán megráncosodott,
de azt is olyan szépen,
órák óta nézem,
az én kicsi lányom lehellete benne;
nem hagyta, hogy segítsek neki fújni,
szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi,
olyan rózsaszín, s valami durrant,
berontottam a szobába rögtön,
de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt,
a lányom ijedten rohant az ölembe,
mondtam: most gyorsan elmegyünk,
a lufit nem hozhatod,
bácsik lövöldöznek egészen közel,
a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet,
legalább hadd pukkasszam ki én,
bömbölt a lányom,
majd kipukkasztod, ha visszajöttünk.
Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.
Balon

Našao na tavanu balon
moje kćerke. Trogodišnji balon.
Još ima unutra nešto zraka,
još nije sve ispušteno,
samo se naborao,
ali i to tako lepo,
satima gledam,
unutra je dah moje kćerke;
nije dala da joj duvati pomognem,
nabrekla guma skoro ju je pokrila,
tako ružičasta, i nešto prasnulo,
u sobu odmah dojurio,
ali nije balon, pištolj je bio,
kćerka mi je u krilo uplašeno jurila,
rekao: sad brzo idemo,
balon ne možeš poneti,
čike sasvim blizu pucaju,
sigurnije je preko vrta, uzmi već cipele,
makar da ja raspuknem
plakala kćerka,
raspuknućeš po pvratku.
Pa tako. Na vrat balona još jedan čvor vežem.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése