Röhrig Géza janibá – čika janko

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

janibá tudtuk mi hogy az ásványvizes üvegből szájához nem vizet emelget másképp nyeli az ember a piát arcán az más gyűrűcskéket vet tudtuk mi jól hogy tótul nem épp szentigékből szemelget másképp szól aki káromkodik arcán az más gyűrűcskéket vet tudtuk mi hogy nem ránk haragszik ökle inkább részvétet keltett másképp üt aki ártani akar arcán az más gyűrűcskéket vet

čika janko znali smo da iz flaše za kiselu vodu ne vodu diže do usta čovek drukčije guta ljuto to na lice druge bore crta znali smo dobro da na slovačkom uglavnom ne molitve citira drukčije zvuči psovanje to na lice druge bore crta znali smo da se ne na nas ljuti njegova pesnica rađe sažaljenje budila drukčije se javlja zlonameran udarac to na lice druge bore crta Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/658/



Röhrig Géza A lufi – Balon

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

A lufi Megtaláltam a lányom lufiját a padláson. Egy hároméves lufi. Még van benne szufla, még nem engedett ki, csupán megráncosodott, de azt is olyan szépen, órák óta nézem, az én kicsi lányom lehellete benne; nem hagyta, hogy segítsek neki fújni, szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi, olyan rózsaszín, s valami durrant, berontottam a szobába rögtön, de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt, a lányom ijedten rohant az ölembe, mondtam: most gyorsan elmegyünk, a lufit nem hozhatod, bácsik lövöldöznek egészen közel, a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet, legalább hadd pukkasszam ki én, bömbölt a lányom, majd kipukkasztod, ha visszajöttünk. Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.

Balon Našao na tavanu balon moje kćerke. Trogodišnji balon. Još ima unutra nešto zraka, još nije sve ispušteno, samo se naborao, ali i to tako lepo, satima gledam, unutra je dah moje kćerke; nije dala da joj duvati pomognem, nabrekla guma skoro ju je pokrila, tako ružičasta, i nešto prasnulo, u sobu odmah dojurio, ali nije balon, pištolj je bio, kćerka mi je u krilo uplašeno jurila, rekao: sad brzo idemo, balon ne možeš poneti, čike sasvim blizu pucaju, sigurnije je preko vrta, uzmi već cipele, makar da ja raspuknem plakala kćerka, raspuknućeš po pvratku. Pa tako. Na vrat balona još jedan čvor vežem. Prevod: Fehér Illés



Röhrig Géza zsoci – žoci

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

zsoci egy gyorsétterem mosdójában történt ”kérsz paradicsomlevest?” kérdezte s megtöltött egy műanyagpoharat melegvízzel az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt elkeverte fölemelte ”kell ennél jobb?” lelkendezett gelencsér zsolt nyújtott kezet zsoci tudta miről beszélek ”mondj egy érvet arra hogy éljek” gondolkozik töpreng valami jót keres kissé félve kérdi ”paradicsomleves?”

žoci desilo se u toaletu jednog ekspresrestorana ”želiš li supu od paradajza?” pitao i plastičnu čašu toplom vodom napunio dobrano punio badava kečapom pomešao podigao ”treba li nešto bolje?” pa se oduševljavao žolt gelenčer ruku pružio o čemu pričam žoci je znao ”razloži zbog čega bi živeti trebao” nešto prikladno traži smišlja razmatra bojažljivo pita ”supa od paradajza?” Prevod: Fehér Illés

Röhrig Géza Batyuk – Bošće – Bundles

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

Batyuk Az a gojcsik, apró, lengyel kislány, kinek batyum odaadtam, tudta, hogy a fiam van benne. Láttam, hogy tudja, egy csecsemőt adok oda, dávidcsillagos pólya, ezért is mertem gyorsan, neve, lakhelye, s egy aranylánc is volt benne, az a kislány ott mindent értett, szemével akkor már sokszor intett, hogy ne tétovázzak: most, most, hát odaadtam a batyum végre, és a csendőr nem vette észre, az enyémet nem látta meg.

Bošće Ta meštanka, ta devojčica, sitna Poljakinja, kojoj sam svoju bošću dala, znala je, moj sin je unutra. Videla sam, zna da njoj dojenče dam, pelena sa Davidovom zvezdom, zato sam smela brzo, ime, mesto stanovanja, i zlatan lanac je bio unutra, tamo ta devojčica sve je shvatila, znakove da ne oklevam očima pokazivala: sad, sad, pa dala sam svoju bošću, a žandar nije primetio, moju nije ugledao. Prevod: Fehér Illés

Batyuk Az a gojcsik, apró, lengyel kislány, kinek batyum odaadtam, tudta, hogy a fiam van benne. Láttam, hogy tudja, egy csecsemőt adok oda, dávidcsillagos pólya, ezért is mertem gyorsan, neve, lakhelye, s egy aranylánc is volt benne, az a kislány ott mindent értett, szemével akkor már sokszor intett, hogy ne tétovázzak: most, most, hát odaadtam a batyum végre, és a csendőr nem vette észre, az enyémet nem látta meg.

Bundles That little goy that small Polish girl to whom I gave my bundle knew it held my son I could tell that she knew the bundle was a baby branded with the star of a Jew that's why I dared in haste inside his address and name and a little golden chain that young girl grasped all she signalled with her eyes now do it now so finally I did I gave her my bundle and the guard didn't notice he failed to notice mine Translated by George Gömöri, Mari Gömöri