Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Megnyugtat
egy pillanat, s rám tekintesz,
ebben megvan minden, amit szeretők, gyermek és társ iránt egyaránt anyák, s idős, jó-meleg illatú aggódók adhatnak: hit nélkül, de egyfajta se előre, se hátra beismeréssel szemlélem: ahogy minden ilyen momentum mintává égeti önmagát, s a jól ismert volt-, van-, lesz-sablonokat tartalmastól átírja bennem |
Umiri me
tek jedan
trenutak, kad me pogledaš,
u tvom
pogledu je sve što prema
ljubavnicima,
detetu i jaranu
majke
i pomalo ostareli
dobrodušni
brižnici
sposobni
dati:
bez
vere sa
ni
napred
niti
nazad
priznanjem
promatram:
kako
svaki takav momenat
sebe
u uzorak peče i dobro poznate
bio-,
ima-, biće šablone u meni novoj proceni
podvrgne
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=42531
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése