Branislav Petrović
Bjeluša, 7. april 1937. – Beograd, 26. septembar 2002.
Balada o džambasu i krčmarici
U Šapcu bila mala krčma
U krčmi lepa krčmarica imala muža na robiji sa robije dobijala nežna pisma Vraćao se džambas iz Sremske Mitrovice jahao neku ostarelu ragu pada kiša duvao pasji vetar ledilo se srce skitačko Stigao u Šabac ušao u krčmu seo pored peći poručio rakiju milicajac iza šanka sumnjičavo ga pogledao bila noć decembarska prvi sneg padao Sutradan bio pazarni dan raga bila za prodaju otimarena doterana otišla je za lepe pare ponovo džambas u krčmu došao krčmarica ga prepoznala Donela mu sela pored njega upitala za bratski život pričao džambas o putevima bez kraja o kobilama mađarskim o vlaškim ciganima dopalo se krčmarici zavolela patnju džambasku Sutradan stiglo pismo iz Požarevca Putovalo pismo preko snežne zemlje lepa krčmarica suzu pustila čitajući pismo iz Požarevca Spazio džambas suzu u očima zaigralo njegovo srce lopovsko zajedno su čitali i tumačili nije lako sestro lepa njemu tako na robiji Video džambas njegovu fotografiju gledale ga bratske oči nepoznate u ruci posle držao njenu ruku tako da je tu ostao da zanoći Izjutra poranio nacepao drva uneo u naručju založio vatru bila mećava sneg stresao sa cokula gledale ga najlepše oči u Šapcu. |
Ballada a lócsíszárról és a kocsmárosnéról
Volt Sabacon egy kocsma
Szép kocsmárosné tartotta
férje rab volt
gyengéd leveleket kapott a rabságból
Hazafelé tartott a lócsíszár Mitrovicáról
vén gebén lovagolt
zuhogott vágott a szél
dermedt a nomád szív
Sabacra ért kocsmába tért
kályha mellé ülve pálinkát kért
a kármentőből gyanúsan méregette a rendőr
december volt éjszaka az első hó esett
Másnap a vásárban szép összeget kapott
az immár fényes szőrű gebéért
majd a kocsmába ment ismét
felimerte a kocsmárosné
Mellé telepedett életéről kérdezgette
a lócsíszár végtelen utakról mesélt
magyar kancákról oláh cigányokról
kocsmárosné megkedvelte lócsíszári sorsát
Másnap Pozsarevacról érkezett egy levél
Hóborította országon keresztül utazott a levél
elolvasván a pozsarevaci küldeményt
sírva fakadt a szép kocsmárosné
A lócsíszár észrevette könnyes szemét
betyár szíve hangosabban dobogott
együtt olvasták magyarázták
szép húgom nem lehet könnyű a rabság
Látta a lócsíszár a fényképet
ismeretlen testvéri szem nézte
majd kezével a lány kezét tartotta
éjszakára ott fogta
Korán reggel fát vágott
bevitte tüzet gyújtott
hóvihar volt mindent áthatott
rajta a legszebb sabaci szempár nyugodott.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése