Spiró György Budapest, 1946. április 4. –
Az utolsó este
Az alagsori folyosó alacsony mennyezetén hiányosan mázolt fűtőcsövek, hámló vakolat, meleg, párás levegő, dróton lógó villanykörte. A férfiöltöző otthonos ajtaja nyitva, belépek, megállok.
Öltözőszekrények hosszú sorokban, a terem közepén egymásnak háttal állítva, előttük, körülöttük deszkapadok, keskenyek, billegők. Öltözőszekrények szürkére mázolva, némelyiken címke a tulaj nevével, a felső harmadban szellőzőnyílások, három egyforma lyuk egymás mellett, bent szappandarabkák, zacskók kenyérrel, szalonnával, üres zacskók, üres üvegek, fésű, használatban elvékonyult törülköző, utcai és munkaruha, kötelezően lyukas talpú munkacipő. Egyforma, szürke szekrények. Ilyenbe zártuk be Ágotát egész éjszakára, mert beköpte, hogy döglött patkányokkal dobálóztunk a tetőn.
Ezek urnák, látom meg hirtelen.
Az öltöző kolumbárium.
A címkék gyászjelentések.
A mindenkori élők alagsora ez.
|
Poslednje veče
Na tavanici niskog hodnika suterena su manjkavo farbane cevi centralnog grejanja, trošna žbuka, topao, vlažan zrak, na žici viseća sijalica. Dobro znana vrata muške svlačionice su otvorena, ulazim, zastanem.
U dugačkom redu, leđima okrenuti garderobni ormari su u sredini sale postavljeni, ispred, oko njih uske, klimave klupe od dasaka. Ormari su sivom bojom premazani, po koji sa oznakom vlasnika, na gornjoj trećini otvori za provetravanje, jedan pored drugog tri jednaka otvora, unutra komadići sapuna, kesa sa hlebom, slaninom, prazne kese, prazne flaše, češalj, od upotrebe izlizan peškir, odelo za svakodnevnicu i rad, cipela za rad sa obavezno rupičavim džonom. Jednaki, sivi ormari. U takav smo Agotu za čitavu noć zatvorili, jer je odala, da smo se na krovu sa crknutim štakorima loptali.
Urne su, odjedanput mi sine.
Svlačiona je kolumbarij.
Oznake čitulje.
Suteren je to ikada živih.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése