Keresés ebben a blogban

2015. november 19., csütörtök

Szente B. Levente Hazafelé – Prema doma

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Hazafelé

Nálunk naponta ingét vedli az ég -
azt mondják: már ilyen ez a világ

se zöld, se piros, kissé gyulladt, szürke, olyan,
mint az árnyak mögött kuporgó énem leginkább

mint öregedő kérges, tenyeremben a barázdák,
messzi futnak, egyenest az ég felé mutatnak benne a falubeli utcák

de esténként te csak emlékezz -
nézd, hogyan hajol föléd csillag és holdbeli tájarcom,
kinyújtóznak benne a piros-kék házak, míg lelkedben őrt állnak az út menti akácfák.

torkodban dadog a lélek és megszorul a szó:
hazát. házat. ennyit akartál?

Prema doma

Nebo kod nas svaki dan menja košulju –
pričaju: pa takav je već ovaj svet

nit je zelen, niti crven, pomalo užaren, siv,
uglavnom liči na mene, ko je u senci pritajen,

kao brazde u mom ostarelom, žuljavom dlanu,
ulice sela ravno prema nebu pokazuju, u daljinu teže

ali u večernjim satima sećaj se –
gledaj, kako iznad tebe zvezda i moje lice nalik mesecu se sagne,
u njemu crvene-plave kuće se protežu, dok ti u duši akacije pored druma stražare.

duša ti u grlu muca i reč zastane:
domovinu. dom. ništa više?

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése