Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Kőidő
most hogy a 75-höz értem
végre megértem miért kell hátranézni még akkor is ha sóbálvánnyá válunk
és én bizony hátranéztem
kődarab állt
mögöttem inkább oszlop szinte bálvány s mintha hozzám tartozna állt a lábán
és amíg átöleltem
beleremegtem meleg volt mint egy ember teste pedig már hűvös volt akkor a hegyek közötti éppen leszálló este
végigtapogattam
és simogattam repedés rajta sehol csak kusza redők apróbb-nagyobb árkok itt-ott egy moha-bibircsók
hozzáért ajkam is
még mindig érzem dacos csókját mely idegen volt de ismerős is ahogy a kezem rátapadt a kő felszíne remegett minden mozdulatomra
némán
csodáltam: micsoda kődarab!
(ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)
|
Kameno vreme
sad kad sam do 75. stigao
konačno shvatio
zašto treba pogledati unazad
čak i onda
ako se u kip od so pretvaramo
a ja sam bogme pogledao unazad
iza mene komad
kamena stajao
radije stub
skoro kip
i na nozi stajao
kao da meni pripada
i dok sam ga zagrlio
zadrhtao
topao je bio kao telo
čoveka
a tad je već sveže bilo
veče u brdima
što se upravo spušta
opipavao ga
i gladio
na njemu nigde pukotina
tek zamršene bore
manja-veća udubljenja
tu i tamo po koja izbočina mahovine
i usnama dotaknuo
još uvek osećam
njegov prkosan poljubac stran je
bio ali i poznat
kako mi se ruka na njega priljubila
na svaki moj pokret
površina kamena zadrhtala
nemo
mu se divio:
kakav komad od kamena!
(neki bolji vajar bi to čitav život vajao!)
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=47046
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése