Fekete Anna Mikor megütöttek – Kad su me udarili

Fekete Anna Komárom, 1988. –

Mikor megütöttek

Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra
emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört
belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most
az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti
magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor azt a nőt
megütöttem, és én ott majd állok a menny kapujában, zavartan
és névtelenül… Mert megvert nő lett belőlem, és ez a valami,
a saját nevem, jobban fog hiányozni, mint a szüzességem.

Azóta értem meg, mért nem bocsátanak meg a kis népek.
Egyetlen perc alatt bosnyák, kurd, örmény, baszk, horvát,
litván lettem. Mert nem a kés öl meg, nem a méreg –

A rómaiak úgy hitték, a rabszolgák nem tudnak meghalni.
Marad a nevükből valami. Egy kis darab, amit valaha letörtek.

Forrás: http://ujnautilus.info/fekete-anna-versei-4  

Kad su me udarili

Jednom su me udarili. Ali ne sećam se na udarac, niti na bol,

nego na zvonjavu, na znak uzbune, da je neko od mene

komadić otkinuo. Možda A od mog krsnog imena i to će

njegovo ostati, tamo u njegovom džepu pored upaljača se skriva,

i na drugi svet sa sobom može poneti. Znate, priča, kad sam onu

ženu udario, a ja ću u nebeskoj kapiji stajati, zbunjeno i

bezimeno… Jer sam istučena žena postala, a to nešto,

moje ime, nedostajaće mi više i od moje čednosti.

Od onda shvatam, zašto mali narodi nikad ne opraštaju.

U istom trenu sam Bosanka, Kurdkinja, Jermenka, Baskijka,

Hrvatica, Litvanka postala. Jer ne nož, nego otrov ubija –

Rimljani su verovali da robovi ne znaju umreti.

Ostaje nešto od njihovog imena. Komadić što su nekad otkinuli.

Prevod: Fehér Illés