Acsai Roland
Cegléd, 1975. június 16. –
|
A
hegy vendégei
Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
A fenyők és a nyírek.
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk.
|
Gosti planine
Upisali smo se
U gostinsku knjigu planine.
Gore, neposredno ispod hrida.
Stabla već tamo nisu nas mogli pratiti.
Zaostale su redom
Čak i najizdržljiviji:
Borovi i breze.
Knjiga na jednoj steni leži,
Gore, u visini.
Vetar ju lista,
Sneg zakopa,
Dok mi doručak pravimo,
U auto ulazimo ili dete
Odgajamo. I biće i tad tamo
Ako jednom zaboravimo
Da smo jednom
Bili gosti jedne planine.
Prevod: Fehér Illés
|
.
VálaszTörlés