Bella
Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –
Mondd
meg
Mondd meg ki is vagyok én
és miért keresem a nyíló orgona
illatát ha a tavasz jő,
és miért vágyom ölelni a csendbe
fulladt partot köröttem,
ha széthordja a szél, a lépteimben
mormogott igéket mögülem.
Mondd meg ki is vagyok én
és miért keresem a fűben búvó
ciriplő tücsök dallamát,
és miért vágyom a megnyíló ég alatt
nevén szólítani kicsiny csillagomat
ha lezárt szemhéja alól, könnyét ejti
és eső mossa az elszáradt avart.
Te tudod ki is vagyok én
és miért keresem ifjúságom
havakban hulló nyarait,
miért vágyok a zöld dombok hátán
magányosan megpihenni
és ha megkérdik tőled, ismered talán
keresed régen elfeledett nyomát
hol a fűzfák suttognak ezer mesét,
és a folyó dúdolja búsan még a dalát.
|
Reci mi
Reci
mi ko sam ustvari
i
kad proleće stigne
zašto tražim miris jorgovana u cvatu,
i zašto sam željna
u tišinu utonulu obalu grliti,
kad će u moje korake mrmljanu
molitvu vetar razneti.
Reci
mi ko sam ustvari
i
melodiju u travi skrinevog cvrčka
zašto
tražim,
i
zašto sam željna ispod otvorenog neba
svoju
zvezdicu imenom osloviti
kad
iza zatvorenih kapaka suze pušta
i
osušenog šušnja kiša topi.
Ti
znaš ko sam ustvari
i
u pepeo pale leta svoje mladosti
zašto
tražim,
zašto
sam željna na zelenim humkama
usamljeno
se odmoriti
i
ako te upitaju, možda ti je ona poznata
tražiš
njen odavno zaboravljen trag
gde
vrbe hiljade bajke šapću
i
reka još pevuši njenu pesmu žalnu.
Prevod:
Fehér Illés
|
Jó.
VálaszTörlés