Keresés ebben a blogban

2016. március 1., kedd

Katzler Hilda Variációk a retorikáról vagy erotikáról? – Varijacije na retoriku ili erotiku?


Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda


Variációk a retorikáról vagy erotikáról?

1. AMIKOR…

Amikor mellém hevertél, halkan sikkantott lepedőnkön az éj.
Álmukból eszméltek a vágyak,
a gátlás semmivé ájult,
illatok suttogtak titkokat egymásnak…
Bekötött szemmel érzékek terceltek,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés,
kacéran a végtelenbe zeng…


A dal egyre erősebben szól, a szétfolyó idő lassan csordogál,
önfeledtre hangol…
Egy mosoly szélén cseppen,
mikor csúcsra ér a perc, szétrobban
a pillanattal, és párnába gyűrődik a rend.
Függyöny redői közt bújik a sóhaj,
csendesen búcsúzik az est.


2. AMIKOR…

Amikor először öleltél, megszelidültek az árnyak,
halkan sikkantott lepedőnkön a fény,
álmukból eszméltek a vágyak.
A gátlás egy sóhaj szárnyán reppent,
illatok suttogtak titkokat,
érzékek terceltek kacéran, bekötött szemmel,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés, egyre erősebb…


A szétfolyó idő lassan csordogál, egy mosoly szélén cseppen, miközben
csúcsra ér a perc, szétrobban a pillanattal,
és párnába gyűrődik a rend.
Testünk még lebeg, mikor lábujjhegyen
eloson az est.
Varijacije na retoriku ili erotiku?

1. Kada…

Kad si pored mene prilegao,
noć je na plahti tiho kriknula.
Osvestila se čežnja iz sna,
ukočenost u nesvest isčezla,
što su mirisi šaputali tajna je ostala...
Svezanim očima osetila gukali,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala,
izazovno u beskraj odvanja...

Pesma je sve glasnija,
rastočeno vreme polako teče,
milina je što vlada...
Kapne sa ruba jednog osmeha,
kad časak na vrhunac stiže, skupa
s trenom eksplodira, i red u jastuk se nabora.
Uzdah među borama zavese se skriva,
veče tiho se oprašta.

2. Kada...

Kada si me prvi put grlio,
senka se pripitomila,
sjaj na plahti tiho kriknuo,
osvestila se čežnja iz sna.
Ukočenost na krilima uzdaha odlepršala,
što su mirisi šaputali tajna je ostala,
izazovno osetila gukali, svezanim očima,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala, sve je jača...

Polako teče rastočeno vreme,
kapne sa ruba jednog osmeha, kad
časak na vrhunac stiže, sa trenom eksplodira
i red u jastuk se nabora.
Naša tela još lebde, kad na prstima
veče odbasa.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése