Katzler Hilda Titkaink – Naše tajne

Katzler Hilda

Titkaink Gyöngyözd fel keblem, arcom, testem, minden hajlatom szerelmed titkos gyöngyeivel, úgyis visszaadom, majd lemossuk fájó könnyeinkkel, hogy újra gyöngyözhessünk örök körforgásban, ahol én te leszek, te szebben én… Gyöngyöd, Gyöngykoszorúd, és te az enyém. 2015. július 22.

Naše tajne Tajnim biserima tvoje ljubavi mi kiti grudi, lice, telo, svaku boru, vratiću ti, pa sa bolnim suzama našim spraćemo da u večnoj vrevi opet možemo biserima se kitit, gde ću ja ti biti, a ti lepša ja... Tvoj biser, Tvoj venac od bisera, a ti si pak moj. 22. jula 2015. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/katzler-hilda-kolto-is-rossz-vonatra-szallt/

Katzler Hilda Körtánc – Kolo

Katzler Hilda

Körtánc Lassan indul körbe-körbe ez a körtánc örökre, sodor részeg akaratlan, viszel magaddal egyre sebesebben kegyetlen kegyelemmel pörgünk, de nem én vagyok, száguldó miértek és csakok, pőre indulatok robbannak fel, a semmit ölelem, szédülsz nagyon, nem tudsz kiszállni, hagyom, a leggyengébb láncszem te vagy, szépen szakad, képtelen iramban forog a tánc, gyötrődve ropod, valami fáj, érzem elszánt arcodat, még nem vagy önmagad, hamis akkordok csúsznak a felszín alatt, néma sikolyt szaggat a száj, disszonáns hangok, még mindig fáj, meghasonlás körbe-körbe ez a körtánc örökre, vagy csak látszat az? Tombold ki magad! Lankadatlan vadul, szűköl a vágy, utolsót lobban, a semmi is fáj, körbe-körbe ez a körtánc örökre, repítesz magaddal, forgunk szakadatlan, már csak te vagy, téged látlak, őrzöm az apró kis csodákat…most nagyon fájnak… Egy némafilm pereg… súlyos terhed cipeled a múltból és elveszett önmagad, de nézd, múlik a félelem, minden kötél szakad… még fogom a kezed… Vagy? 2o15. jún. 11.

Kolo Ovo kolo danonoćni polako kreće uokolo, omamljeno nehotično nosi sa sobom, sve brže me nosiš sa sobom nemilosrdnom milošću se vrtimo, ali ta nisam ja, mnoštvo jezdećih zašto i samo, gola uzbuđenja eksplodiraju, ništa grlim, vrti ti se, silaziti ne znaš, pustim te, u lancu najslabija karika si, lepo se kida, ples u besmislenom tempu se vrti, neutešno prebiraš nogama, nešto ti boli, osećam tvoje odlučno lice, još nisi svoj, ispod površine akordi su lažni, usne neme krikove ispuštaju, neskladni su glasovi, još uvek boli, to danonoćni kolo razdor širi uokolo, ili to je tek privid? Ne ustručavaj se! Neumorno besni, cvili žudnja, poslednje plane, i ništa boli, uokolo je to kolo danonoćni, sa sobom me nosiš, bez prekida se vrtimo, već samo ti postojiš, tebe vidim, čuvam sitna čuda... sad su stvarno bolne... Vrti se nemi film... iz prošlosti težak teret nosiš i sebe izgubljenog, ali vidi, strah prolazi, niti se kidaju... još ti držim ruku... Postojiš li? 11. juna 2015. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/katzler-hilda-kolto-is-rossz-vonatra-szallt/

Katzler Hilda Erika Morris emlékére – U spomen Erike Moris

Katzler Hilda

Erika Morris emlékére (Költőtársam volt) A hír letaglóz! Honnan jön ez a rossz? Önmagamba bújok. Értetlenül bűvölöm a monitort. Felfoghatatlan! Jaj, monoton zakatol az a „meghalt”. Minden betű testet ölt, majd visszhangként visszapattan, üresen kattog homlokom mögött. Miértek cikáznak rémülten, de a válaszok késnek. Meghalt! Forgatom számban a szót. Félek! Nem bírom lenyelni! Hideg, kegyetlen, fémes. Ez egy másik dimenzió, sírnak az emlékek… Derékba tört élet, megpróbáltatások. Szó nélkül, keményen, bátran…Látod? Nehéz sors, öröm és bánat, hűség, barátság, alázat… Nincs lehetetlen! Nála első a szeretet, a másik ember. A remény utoljára… Egy helyről jöttünk… Hála! A gyökerek, a kezdet…alig ismerem, de nyomot hagy bennem. Még érzem verseit. A válasz még mindig késik, kevés! Gránitból volt! Miért, miért ment el? Ő sosem adta fel! Csak lassan dereng a múltból egy szerelem. A pótolhatatlan! Lelkének jobbik fele! A társ! Végre, megnyugszom! Most már együtt vele, örökre, odaát… 2016. március 10.

U spomen Erike Moris ( Drugarica mi je kao pesnikinja bila) Uzdrma me vest! Odakle stiže to zlo? U sebi se povlačim. Monitor sa nedoumicom čaram. Neshatljivo! Joj, to “umrla je” momotono zveketa. Oživi se svako slovo, pa poput odjeka se odbijaju, iza mog čela prazno odzvanjaju. Pitanja preplašeno šaraju, ali odgovori kasne. Umrla je! Reč u ustima prevrćem. Bojim se! Progutati ne mogu! Hladna je, svirepa, metalna. To je neka druga dimenzija, plaču uspomene… Prelomljen život, iskušenja. Bez reči, tvrdo, hrabro… Vidiš li? Teška sudba, radost i bol, vernost, prijateljstvo, poniznost… Nemoguće ne postoji! Za nju prvobitna je ljubav, čovek, onaj drugi. Nada poslednje… Iz jednog mesta smo…Slava! Koreni, početak… jedva nju poznajem, ali njen trag je u meni. Osećam njene pesme. Odgovor još uvek kasni, nedostaje! Iz granita je bila! Zašto, zašto je otišla? Nikad se nije predala! Jedna ljubav iz prošlosti tek se nazire. Ona nenaknadiva! Bolji deo njene duše! Ortak! Konačno, smirila sam se! Sad već sa njom, zauvek, tamo preko… 10. mart 2016. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Katzler Hilda Mi – Mi

Katzler Hilda

Mi Ahol te végződtél, ott kezdődtem én… Kitörölhetetlenül bennem, kitörölhetetlenül benned, kitörölhetetlenül engem, kitörölhetetlenül téged… érezlek, érzel, vagy, vagyok… Egymásban! Kitörölhetetlenül fáj? Te, én! Mi! A vágy titokba zárva vár! Nyisd ki! 2016. március 3.

Mi Gde si se ti okončao, tamo sam ja nastala… Neizbrisivo u meni, neizbrisivo u tebi, neizbrisivo mene, neizbrisivo tebe… osećam te, osećaš me, postojiš, postojim… Jedni u drugom! Neizbrisivo slabi? Ti, ja! Mi! Čežnja u tajnu zatvoreno čami! Otvori! 3. mart 2016. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Katzler Hilda Variációk a retorikáról vagy erotikáról? – Varijacije na retoriku ili erotiku?

Katzler Hilda

Variációk a retorikáról vagy erotikáról? 1. AMIKOR… Amikor mellém hevertél, halkan sikkantott lepedőnkön az éj. Álmukból eszméltek a vágyak, a gátlás semmivé ájult, illatok suttogtak titkokat egymásnak… Bekötött szemmel érzékek terceltek, finom húrokat pendített a csend, szimfóniát játszott az érzés, kacéran a végtelenbe zeng… A dal egyre erősebben szól, a szétfolyó idő lassan csordogál, önfeledtre hangol… Egy mosoly szélén cseppen, mikor csúcsra ér a perc, szétrobban a pillanattal, és párnába gyűrődik a rend. Függyöny redői közt bújik a sóhaj, csendesen búcsúzik az est. 2. AMIKOR… Amikor először öleltél, megszelidültek az árnyak, halkan sikkantott lepedőnkön a fény, álmukból eszméltek a vágyak. A gátlás egy sóhaj szárnyán reppent, illatok suttogtak titkokat, érzékek terceltek kacéran, bekötött szemmel, finom húrokat pendített a csend, szimfóniát játszott az érzés, egyre erősebb… A szétfolyó idő lassan csordogál, egy mosoly szélén cseppen, miközben csúcsra ér a perc, szétrobban a pillanattal, és párnába gyűrődik a rend. Testünk még lebeg, mikor lábujjhegyen eloson az est.

Varijacije na retoriku ili erotiku? 1. Kada… Kad si pored mene prilegao, noć je na plahti tiho kriknula. Osvestila se čežnja iz sna, ukočenost u nesvest isčezla, što su mirisi šaputali tajna je ostala... Svezanim očima osetila gukali, tišina tanane niti udarala, žudnja simfoniju svirala, izazovno u beskraj odvanja... Pesma je sve glasnija, rastočeno vreme polako teče, milina je što vlada... Kapne sa ruba jednog osmeha, kad časak na vrhunac stiže, skupa s trenom eksplodira, i red u jastuk se nabora. Uzdah među borama zavese se skriva, veče tiho se oprašta. 2. Kada... Kada si me prvi put grlio, senka se pripitomila, sjaj na plahti tiho kriknuo, osvestila se čežnja iz sna. Ukočenost na krilima uzdaha odlepršala, što su mirisi šaputali tajna je ostala, izazovno osetila gukali, svezanim očima, tišina tanane niti udarala, žudnja simfoniju svirala, sve je jača... Polako teče rastočeno vreme, kapne sa ruba jednog osmeha, kad časak na vrhunac stiže, sa trenom eksplodira i red u jastuk se nabora. Naša tela još lebde, kad na prstima veče odbasa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/hilda.katzler/posts/1679339279000369



Katzler Hilda Másképp – Drugačije

Katzler Hilda

Másképp A jelek éltetnek titokban,  de ennyi nem elég, több kell, a bizonytalan felemészt. Inkognitóban meddig pazarolsz? Ki kéne szállni már valahol! Bármi fájt a sosem volt identitásban, amit ott és akkor megszenvedtél, próbálkoztál ugyan bátran, épphogy utolérted önmagad. Oly gyatra a szándék, a titkos akarat. Látod? Mindent jól érzel, ám inkább belehalsz, mintsem, bevalld, hogy lehet majd másképp. A jelek elfogytak! Vársz még?

Drugačije Potajno te znaci požive, ali to nije dovoljno, treba više, neizvesnost razara. Dokle rasipaš kao bezimena? Već bi trebalo negde iskrcati! Bilo šta je bolelo u nikad bilo identitetu, što si tamo i tada propatila, mada hrabro pokušavala, sebe jedva stigla. Tako je bedna namera, tajno htenje. Vidiš li? Sve dobro osećaš, ali pre bi umrla no što bi priznala da može i drugačije. Znaci su nestali! Zar još čekaš? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Katzler Hilda Farsangban – U vreme poklade

Katzler Hilda

Farsangban Amikor a lét minden dimenziója a szeretet vásznára vetül, amikor a tudatalatti ismerős jeleket kódol a felejtés áramlataiba, amikor a hazugság megszégyenül a lélek labirintusaitól, amikor a megbocsátás rádöbben a lényegére, amikor az emlékezet tükröt tart a képmutatásnak, és ezek nemcsak jelmezek, akkor, csakis akkor higgy annak, aki lecsókolja maszkodat… és ha megfogja a kezed, tudni fogod, a másik álarc mögött ki lehet!

U vreme poklade Kad svaka dimenzija postojanja na platno ljubavi se projicira, kad poznanik u podsvesti u tokove zaborava znakove kodira, kad se laž u lavirintu duše osramoti, kad oprost sa zaprepašćenjem dođe do suštine, kad sećanje licemerju ogledalo pokazuje, i to nisu samo maske, tada, tek tada veruj onome, ko ti krinku s poljupcem skida... i ako ti ruku uhvati, znaćeš, ko može biti iza druge maske! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=977059972375171&set=a.310749959006179.73708.100002135310590&type=3&theater