Fekete
Anna Komárom, 1988. –
|
Habozik
a tenger
Habozik a tenger – mi mást tehetne?
Annyi lény akarja a halált elkerülni benne, hogy megnyugodni nem tud: kavarog, hullámzik. Páncélok, csápok, szívek, cikáz a halál közöttük, pedig mind élni akar, villódzni, osztódni. Ha a dagályban megmártózol, idegen lények nevetnek vissza, a mély tenger névtelenjei. De a másik sodrást, ami a mélyből árad hidegen, számítón, nem is érezzük. |
Koleba se more
Koleba se more – šta bi drugo?
U
njemu toliko stvorenja želi smrt izbeći
da se
ne može smiriti: vrti se, talasa.
Oklopi,
pipci, srca, među njima smrt kola,
a
svi živeti žele, sevati, množiti.
Ako
utoneš u plimu, strana bića
ti
se smeškaju, bezimeni dubokih mora.
Ali taj
drugi tok, to što iz dubine hladno,
sračunato
raste, ni ne osećamo.
Prevod:
Fehér Illés
|
.
VálaszTörléscsodálatos!
VálaszTörlés