Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –
Csöndmadár
Én minden nap előtted térdepelek,
s ha néha angyalok lóbálják béna lábaidat,
kristályhangod végtelenjén felnevetek,
mint jó anya, bíztatnálak:
- Indulj csak, indulj az útra, fiam!
Magamhoz szorítom világod súlytalan álmait,
és nézem, ahogy öröklétű forrás fakad
apró kezed vékony ágaiban.
S míg bennem egymás hegyén-hátán fuldokolnak a szavak,
tekinteted túlvilág-fényében fürdetsz,
és vállamra ülteted báránylelkű csöndmadarad.
kristályhangod végtelenjén felnevetek,
mint jó anya, bíztatnálak:
- Indulj csak, indulj az útra, fiam!
Magamhoz szorítom világod súlytalan álmait,
és nézem, ahogy öröklétű forrás fakad
apró kezed vékony ágaiban.
S míg bennem egymás hegyén-hátán fuldokolnak a szavak,
tekinteted túlvilág-fényében fürdetsz,
és vállamra ülteted báránylelkű csöndmadarad.
Ptica tišine
Svaki dan ispred tebe klečim, i ako tvoje uzete noge katkad anđeli
ljuljaju,
nasmijem se na beskraju tvog kristalnog
glasa,
kao dobra majka, bodrila bi te:
– Kreni, kreni sine moj!
Snove tvog bestežinskog sveta grlim
i gledam kako na granama tvoje sićušne ruke
večni izvor izvire.
I dok u meni reči na gomili se dave,
u vanzemaljskom sjaju tvog pogleda me kupaš
i tvoju krotku pticu tišine na ramena mi
staviš.
Prevod: Fehér Illés
Tökéletes és IGAZ.
VálaszTörlésEgyetértek!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés