Keresés ebben a blogban

2016. július 21., csütörtök

Gál Hedda Üzenet – Poruka


Képtalálat a következőre: „gál hedda”

Gál Hedda Zenta 1977. szeptember 04. –

Üzenet

Hallgat az ajkad,
de szemed üzen,
„fáj megint, nagyon,
de hogy mondjam el.”

A szavak csak
zörgő papírzacskók,
feleslegessé vált
ócska közhelyek,

üresen tátonganak,
nem kellenek,
jobb, ha most
inkább karod ölel.

Majd rend lesz,
meglásd, idebenn,
s ki rád üvölt,
nem más, mint idegen.

A szavak most
kiszáradt kagylóhéjak,
dobd el, vesd le,
rúgd a homokba,

s rád kacsint az Élet,
ha igazán éled,
tárd ki hát szárnyaid,
s repülj tova.

Poruka

Usne su ti neme,
ali oči poručuju,
“opet boli, oštro,
ali ispričati kako.”

Reči su tek zveckajuće
vreće od papira,
nepotrebne
otrcane fraze,

prazno zjape,
suvišne su,
bolje je, da me sad
tvoja ruka zagrli.

Biće reda,
videćeš, unutra,
i ko na tebe urla,
neka druga osoba je, stranac.

Sad su reči
isušene ljuske školjke,
odbaci, skini,
u pesak ih baci,

i namignut će ti Život,
ako zaista živiš,
pa raširi svoja krila
i poleti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Gál Hedda: Ősanya, Garbo kiadó Budapest 2016. 42.-43. oldal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése