Vajdics
Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –
Láttalak
"Mert
nem részegek ezek, a mint ti állítjátok;
hiszen a napnak harmadik órája van..." (Apcsel., 2:15)
hiszen a napnak harmadik órája van..." (Apcsel., 2:15)
Láttalak Uram, a moccanatlan ablaküvegen
át, színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban
ócska tarisznyáddal a válladon egy használtruha-bolt
ajtaján fordultál be éppen, és az óra pontban hármat
ütött, mint azon a napon, amikor az emberek megértették
egymást, pedig mindenki más nyelven beszélt.
át, színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban
ócska tarisznyáddal a válladon egy használtruha-bolt
ajtaján fordultál be éppen, és az óra pontban hármat
ütött, mint azon a napon, amikor az emberek megértették
egymást, pedig mindenki más nyelven beszélt.
A Körút utcák szabdalta szerelvényét
bámultam
éppen a villamos moccanatlan ablaküvege mögül,
ahogy megáll mellettem, mint egy kitüntetett
megállóban, nekilendül és suhan tovább, viszi
magával a tereket, az utcákat, a boltokat,
az embereket; így állt meg és suhant el mellettem
a Széna tér, a Mechwart-liget, a Margit-híd budai
hídfője, a Jászai Mari tér, a Nyugati pályaudvar,
az Oktogon, a Király utca és a Wesselényi utca;
így álltál meg, és suhantál el mellettem Te is,
amikor színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban,
ócska tarisznyáddal a válladon befordultál annak az
Erzsébet körúti használtruha-boltnak az ajtaján.
Láttalak Uram, három óra volt,
és én nem akartam,
nem mertem
hinni…
éppen a villamos moccanatlan ablaküvege mögül,
ahogy megáll mellettem, mint egy kitüntetett
megállóban, nekilendül és suhan tovább, viszi
magával a tereket, az utcákat, a boltokat,
az embereket; így állt meg és suhant el mellettem
a Széna tér, a Mechwart-liget, a Margit-híd budai
hídfője, a Jászai Mari tér, a Nyugati pályaudvar,
az Oktogon, a Király utca és a Wesselényi utca;
így álltál meg, és suhantál el mellettem Te is,
amikor színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban,
ócska tarisznyáddal a válladon befordultál annak az
Erzsébet körúti használtruha-boltnak az ajtaján.
Láttalak Uram, három óra volt,
és én nem akartam,
nem mertem
hinni…
Videla sam te
„Jer ovi nisu pijani, kao što
tvrdite;
pa tek je treći sat dana...” (Apčel.,2:15)
Videla
sam te Gospode moj, preko nepomičnog prozorskog
stakla
sa šarenom, pletenom kapom, izraslim hlačama,
na
ramenu sa otrcanom bisagom baš si u trgovinu
korišćenim
odelima ušao, a sat tačno tri sata je otkucao,
kao
onog dana kad su se ljudi međusobno razumeli,
mada
svako je ne nekom drugom jeziku govorio.
Preko
nepomičnog prozorskog stakla tramvaja sam
promatrala
od ulica presečenu kompoziciju Bulevara,
kako
pored mene stane, kao na nekoj posebno
istaknutoj
stanici, krene i dalje juri, noseći
sa
sobom trgove, ulice, trgovine, ljude;
tako
je stao i prolazio kraj mene trg Sena,
gaj
Mehvart, mostobran mosta Margit
sa
strane Budima, trg Marije Jasai, Zapadni kolodvor,
Oktogon,
ulica Kralja i ulica Vešelenji;
i
Ti si ovako stao i prolazio porem mene
kad
si sa šarenom, pletenom kapom, izraslim hlačama,
na
ramenu sa otrcanom bisagom ušao kroz vrata
one
prodavnice korišćenih odela na bulevaru Eržebet.
Videla
sam te Gospode moj, tri sata je bilo,
a
ja nisam htela,
nisam
smela
verovati...
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése