Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016.
május 14.
Ez a reggel
Úgy bukkant elém ez a reggel,
mint fűbe rejtett piros tojás. Ma nem találom a végzet sorait. Tavaszi a kávé, a cigaretta. Szelíd vakkantással kéredzkedett kezembe tollam, ölembe füzetem – ama félig írt. A tegnapok s holnapok közti rést szétfeszíti, betölti e csütörtöki ajándék-vasárnap. Kint villamoszörgés, verébricsaj, mint bármikor ezelőtt, ezután, de most pasztellszínekkel csusszannak felém, s félretéve bölcs miérteket, engedem csak, hogy átitassanak, hogy szivarzsebébe dugjon a jelen. Ezen a reggelen nem vagy itt, és mégis itt vagy, és fogod a kezem. |
Ovo jutro
Ovo
jutro ispred mene tako se pojavio,
kao u
travu sakriveno uskrsno jaje.
Danas
nigde redova sudbe.
Kafa,
cigara su proletne.
Pero pitomim
lavežom tražio mesto u mojoj
šaci, a
u naručju sveska – ona napola ispisana.
Pukotinu
između juče i sutra ta poklon-nedelja četvrtka rastisne, upotpuni.
Vani
zvuk tramvaja, glasanje vrabaca,
kao
kad god pre, ubuduće,
ali
sad prema meni pastelnim bojama klize,
ostavljajući
mudre upite,
tek
pustim da me prožimaju,
da me
sadašnjost u gornji džep stavi.
Nisi
tu ovog jutra,
ipak
si tu, i ruku mi držiš.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése