Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 7., vasárnap

Bogdán József Temetni hívnak – Zovu me da sahranim


Képtalálat a következőre: „bogdán józsef”

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Temetni hívnak

Ismét temetni hívnak a felborzolt tollú
anyókák a rábéi temető duzzadó-lapadó
dombjai közé, a csizmanyomokban pislogó
lepkék társaságába. Ismét temetni hívnak
az egyetlen utca nagy útra készülő lakosai,
hogy mint a vasútállomáson, jegyeket lyuggassak
a menetrendszerűen közlekedő halál-vonatokra.
Hányszor fogok még kezet a fonott kalácsot
majszoló, fogatlan temetőcsősszel, ki a túlvilág
gönceit hordja magán, ördögi mosollyal:
Atyám, péz áll a házhon.
Istenem, ki állítja meg Illés szekerét. Ki az ónos
eső szitálását a gyermeki szemekben?


Zovu me da sahranim

Starice naskostrešenih perja ponovo me zovu
među nabrekle-spljošnate brežuljke groblja Rabea,
u tragovima čizama treptajuće društvo leptira
da sahranim. Stanovnici jedine ulice koji se
na veliki put spremaju opet me zovu da sahranim,
da kao na kolodvoru, na vozove smrti koji
po redu vožnje saobraćaju karte poništim.
Koliko puta ću se još rukovati sa krezizubim
čuvarem groblja ko pletenog kolača gricka,
ruho drugog sveta nosa i sa osmehom đavola veli:
Oče, pare su na vidiku.
Gospode moj, ko će zaustaviti kola svete Ilije.
Ko u očima dece sipanje ledene kiše?

Prevod: Fehér Illés




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése