Vajdics
Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –
|
Óriáslány
A templomtorony mellett óriáslány üldögél. Hajkoronája a hold, hajtűjén csillagok, hálóinge felhőfátyol. Dudorászik, hajlong, bebámul az ablakokon, a haranglábat rugdossa. Éjfél után lábujjhegyre ereszkedik, áttáncol a piactéren, és a sikátorok útvesztőjében önmagával kergetőzve elhagyja a várost. Az első kilométerkőnél lefekszik, elalszik. Hajkoronája szétterül a búzakalászokkal teli mezőn. Hajtűjéről a csillagok apró póklábaikon visszamásznak az égre. Így találnak rá hajnalban az aratók. |
Gorostaska
Pored
zvonika crkve
gorostaska
tumara.
Mesec
joj je kruna od kose,
na
ukosnici su zvezde,
skut
od oblaka joj je spavaćica.
Pevuši,
sagiba se,
preko
prozora zuri,
skele
od zvona caka.
Posle
ponoći na prste
stane,
pazar plešući
prelazi
i u lavirintu
sokaka
sama sa sobom
igrajući
se grad napusti.
Kod
prve kilometarske stene
legne,
zaspi.
Kruna
od kose joj se
na
klasovima punoj zemlji rasprši.
Zvezde
sa ukosnice
sitnim
nogama nalik pauku
na
nebo prelaze.
U
svanuću žeteoci
tako
ju nađu.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése