Keresés ebben a blogban

2016. november 16., szerda

Saša Mićković Umreti uz osmeh – Mosolyogva meghalni


Képtalálat a következőre: „sasa mickovic”

Saša Mićković Špital 23. 07. 1980. –

Umreti uz osmeh

I

Treba umreti mirno, bez glasa, jeze, plača,
tiho, spokojno, nežno, prepustiti se trenu.
Čovečju dušu kosmos i sjaj zvezda izglača,
dok vreme tajnovito s očiju skida mrenu!      
Jedino duša bistra zemni pogrom nadjača,
jer Bog je svetlodašni neguje umivenu!

Kreacija smo koja u ciklusu se kreće,
bili smo voda, zemlja, ljudi, bosiok, cveće!

II

Treba umreti blago, sa osmehom svilenim,
niz lice koje modro prepušta se snu strasno,
i lebdeti lakoćom krilima oblivenim,
andjelskim  zlatoprašjem... Pevati, pevat glasno!    
Bez straha i teskobe, vrememom razlivenim,
lutajmo vasionom, himničnim kretom časno!    
  
Bez suza, o, bez suza, uz osmeh modrog lica,
nek' mre se u tišini, uz cvrkut Eden ptica!

Pariz, 23.08.2015.



Mosolyogva meghalni

I
                                                                
Elmúlni nyugodtan, borzongás, sírás nélkül kell,
csendesen, szelíden a pillanatba elveszni.
Az űr és csillagok fénye simítja lelkünket,
míg az idő titokban szemünkről a fátyolt leveszi!
Az üldözést túlharsogni csak tiszta lélekkel lehet
mert a fenséges Isten a tisztákat dédelgeti.

Szakaszokban menetelő alkotások vagyunk,
víz, föld, emberek, bazsalikom, virágok voltunk!

II

Lágyan kell meghalni, arcunkon selymes mosollyal
mely az álomba kéken, epedve merül, süppedni
és angyali aranyporral behintett szárnyakkal
könnyedén lebegni... Teli torokkal énekelni!
Félelem, szorongás nélkül, könnyed mozdulatokkal
kell az éterben szétfolyó időben csellengeni!

Könny nélkül, ó, könny nélkül, a kék arc mosolyával,
távozzunk, csendben, édeni madarak dalával!

Párizs, 2015. 08. 23.

Fordította: Fehér Illés  


Umreti uz osmeh

I

Treba umreti mirno, bez glasa, jeze, plača,
tiho, spokojno, nežno, prepustiti se trenu.
Čovečju dušu kosmos i sjaj zvezda izglača,
dok vreme tajnovito s očiju skida mrenu!    
Jedino duša bistra zemni pogrom nadjača,
jer Bog je svetlodašni neguje umivenu!

Kreacija smo koja u ciklusu se kreće,
bili smo voda, zemlja, ljudi, bosiok, cveće!

II

Treba umreti blago, sa osmehom svilenim,
niz lice koje modro prepušta se snu strasno,
i lebdeti lakoćom krilima oblivenim,
andjelskim  zlatoprašjem... Pevati, pevat glasno!  
Bez straha i teskobe, vrememom razlivenim,
lutajmo vasionom, himničnim kretom časno!  

Bez suza, o, bez suza, uz osmeh modrog lica,
nek' mre se u tišini, uz cvrkut Eden ptica!

Pariz, 23. 08. 2015.

Mosolyogva meghalni

I
                                                                
Elmúlni nyugodtan, borzongás, sírás nélkül kell,
csendesen, szelíden a pillanatba elveszni.
Az űr és csillagok fénye simítja lelkünket,
míg az idő titokban szemünkről a fátyolt leveszi!
Az üldözést túlharsogni csak tiszta lélekkel lehet
mert a fenséges Isten a tisztákat dédelgeti.

Szakaszokban menetelő alkotások vagyunk,
víz, föld, emberek, bazsalikom, virágok voltunk!

II

Lágyan kell meghalni, arcunkon selymes mosollyal
mely az álomba kéken, epedve merül, süppedni
és angyali aranyporral behintett szárnyakkal
könnyedén lebegni... Teli torokkal énekelni!
Félelem, szorongás nélkül, könnyed mozdulatokkal
kell az éterben szétfolyó időben csellengeni!

Könny nélkül, ó, könny nélkül, a kék arc mosolyával,
távozzunk, csendben, édeni madarak dalával!

Párizs, 2015. 08. 23.

Fordította: Fehér Illés 



2 megjegyzés: