Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -
Írástudatlan
Egy korábbi énem koromsötétben
annyit botorkált, hogy most
papírlapot, napot kerül,
fénycsapdák elől menekül;
mondom, egy én ez csak itt,
alattam, s még mindig sprőd,
s írástudatlan.
|
Nepismen
Jedan moj raniji ja u mrklom mraku
toliko se potucao da sad
belinu papira, sunce izbegava,
beži ispred stupica svetla;
tvrdim, tu je samo jedan ja,
ispod mene je, i još uvek svirep
i nepismen.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése