Weiner Sennyey
Tibor Eger, 1981. május 10. –
A
legfélelmetesebb
Hozzászokni a kabócakoncerthez,
Az apró állatok rejtélyes neszezéséhez. A tűlevelek és tobozok tompa, De kitartó puffanásaihoz, A kövek odaadó omladozásaihoz, A rovarok kitinpáncéljának Türelmetlen és örök védekezéséhez, És a tenger időtlen hullámzásának Örök és végtelen ismétlődéséhez – Éppenséggel kell és lehet; De ahhoz lehetetlen, hogy én, Az egész szigeten én, az ember Vagyok a leges-legfélelmetesebb. |
Najzastrašujuće
Naviknuti se na koncert konjica,
Na nepojmljive šumove sitnih životinja.
Na tupo, ali istrajno lupanje
Četinjaka i šišarke,
Na predano rušenje kamenja,
Na večnu i nestrpljivu odbranu
Pancira od kitina insekata,
I na bezvremeno talasanje okeana
Na večno i beskonačno ponavljanje –
Ustvari treba i moguće je;
Ali je nemoguće na to, da
Kao čovek na čitavom ostrvu sam ja
Naj-najzastrašujuće biće, baš ja.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése