Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
|
Jelek
Ablaknyílás a mellemen. Kitárom a szárnyait, hadd
szellőzzenek a szobák. Repülje át minden rejtett sarkát a friss levegő.
Hordja csak tele homokkal, növényi, állati meg emberi nyomokkal az idő.
Csontjaimnak majd egykoron puha homokágya legyen. Egy-kettő elsárgulva a
felszínen, míg a legtöbb kicsit lejjebb pihen. Maradjon az archeológusoknak
is valami munka, feladat, terep. De addigra annyira beborítja a lakást,
emlékeim zegét-zugát a homok, a félig tárt ajtókat mozdítani se lehet.
Belülről is látni majd a festett kék eget. Az ablakokat becsukom. Lazítok egy
kicsit, fekszem. Azaz jeleket hagyok a homokon.
|
Znaci
Prozorko
okno mi je na grudnom košu. Otvaram krila, nek se sobe provetravaju. Svež
vazduh neka svaki tajni kutak preplavi. Neka vreme peskom, biljnim,
životinjskim i ljudskim tragovima ispuni. Da bi jednom moji kosti mekan
krevet od peska imali. Po koji požutelo na površini, ostali nek nešto niže
odmaraju. Neka i za arheologe ostane nešto posla, zadatka, teren. Ali pesak
pokriće do te mere stan, jazbine mojih uspomena da poluotvorena vrata ni
maknuti se ne može. Obojeno plavo nebo biće i iznutra vidljiv. Zatvaram prozor.
Odmoriću se malo, ležim. Ustvari na pesku znakove ostavljam.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése