Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Pred kućom
Iz ciklusa: Strašan je zid
bez sjene
Pred razrušenom kućom
proleće došlo u avliju.
Pronikla trava iz duvara –
stražari.
Kroz rupe, kuda su ušle granate,
vjetar ugoni prašinu
i sunce na kaljav ćilim pada.
Izgladnjela kučka reži
u avliji.
Krepala mačka žmuri
uz prag.
Po koja ptica cvrkutne
perja meka,
pa tek zaćuti,
od mene, od nikog, od ničeg
odgovor čeka.
A ja se samo stidim.
Pred kućom razrušenom
kruška polomljena stoji
sprema se po granama
da behar prospe
i pita:
Gdje su berači moji?
Iznad pisaćeg stola
slika me dječija gleda:
Odoše li sa brda nišandžije
hoću i ja
da izađem
na avliju.
|
A ház előtt
A “Félelmetes az árny nélküli fal”
ciklusból
A lerombolt
ház elé
az utcába érkezett a tavasz.
A falból kinőtt
fű –
strázsál.
A gránát
ütötte réseken keresztül
port hord
a szél
és sáros
szőnyegre vetődnek a napsugarak.
Az utcán
kiéhezett
kutya vonít.
A küszöb
mellett
döglött
macska hever.
Egy-egy
puhatollú madár
hangja
hallatszik,
majd
elhallgat,
választ
vár,
tőlem, a senkitől,
a semmitől.
Én meg csak
szégyenkezem.
A ház előtt
kettétört
almafa
virággal
telt ágairól
sziromlevelek
hullanak
és kérdi:
A szedők merre vanak?
Az
íróasztal mögül
egy gyerekkép néz
rám:
Elmentek-e
a hegyről lövöldöző katonák
én is
ki akarok
menni
az
utcára.
Fordította:
Fehér Illés
Köszönöm Lennert
Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem
se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése