Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –
Ha megreped
milyen könnyen hűlnek ki a burkok
és egyszerűen lesz metsző hideg a világ mindig attól pattan el hogy odafönn a mennybolt megreped olyankor indul el papírkabátban nevei mögött az egy - a semmi az idő véghetetlen árkai között annyit tud csak hogy menni menni s beszélni kinek-kinek arról mit riadalmában hallani akar s ahogy rendeltetett erőssé tenni sziklaívvé akár csak megtámasztani valahogy mielőtt összehull és szétborul vagy átadja magát a rögnek kisbolygók zuhognak szemébe mögötte részegek durván röhögnek nem számít mondja nem ez számít oda se figyelve fel se nézve megy abban a gyűrt papírkabátban megy konokul ki tudja hány ezer éve |
Ako prsne
opna
kako lako se ohlade
i
jednostavno biće ciče zime
uvek se zbog toga pokida svet da
gore beskrajna plavet prsne
u kaputu od papira tada krene
iza svojih imena jedan – ništa
između nepreglednih jaruga vremena
samo to zna koračati koračati
i pojedincima o tome pričati što
u svojoj prestrašenosti čuti želi i kako
je nešto poput stene čvrstom stvoriti
teži
bar nekako na bilo koji način podupreti
pre no što raspada razbaruši
ili sebe grudvi predaje
u njegove oči male planete padaju
iza njega pijanci grohotaju
nije bitno veli to nije bitno
ni na što ne obraćajući pažnju
u tom izgužvanom kaputu od papira ide
okorelo ide koliko hiljadu godina ko zna
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése