Acsai Roland
Cegléd, 1975. június 16. –
|
Elaludtál
a vonaton
Ölembe hajtott fejjel
Elaludtál a vonaton Két állomás között,
Talán semmi különös
Nem volt abban a pillanatban, Nekem mégis sokat jelentett.
Szikráztak a csupasz ágak
Áramszedői, és a sín olyan volt, Mint egy szán nyoma a hóban,
És úgy éreztem, mintha átszálltunk
Volna egy másik szerelvényre, A valóságos vonat tovább robogott
Az ablakunk mellett, mi meg
Ott maradtunk az álombeli kocsiban, És nem tartottam attól, hogy a kalauz
Leszállít, hiszen volt érvényes
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott Feküdtél az ölemben. |
Zaspala
si u vozu
Između dve stanice
U
mom krilu si
Zaspala
u vozu,
U
tom trenu valjda
Ništa
naročito nije bilo,
Meni
je ipak puno značio.
Vodiči
struje golih grana
Su
iskrile, a tračnice su
Na
trag saonice ličile,
I
činilo mi se kao da smo
Na
neku drugu kompoziciju preseli,
Ispred
našeg prozora stvaran voz je
Dalje
jurio a mi smo
U
vagonu snova ostali,
I
nisam se bojao da će me kondukter
Izbaciti,
ta punovažnu kartu
Sam
imao. Ti si bila ta, koja je tamo
U
mom krilu ležala.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése