Keresés ebben a blogban

2017. október 6., péntek

Acsai Roland Elaludtál a vonaton – Zaspala si u vozu


Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Elaludtál a vonaton

Ölembe hajtott fejjel
Elaludtál a vonaton
Két állomás között,

Talán semmi különös
Nem volt abban a pillanatban,
Nekem mégis sokat jelentett.

Szikráztak a csupasz ágak
Áramszedői, és a sín olyan volt,
Mint egy szán nyoma a hóban,

És úgy éreztem, mintha átszálltunk
Volna egy másik szerelvényre,
A valóságos vonat tovább robogott

Az ablakunk mellett, mi meg
Ott maradtunk az álombeli kocsiban,
És nem tartottam attól, hogy a kalauz

Leszállít, hiszen volt érvényes
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott
Feküdtél az ölemben.

Zaspala si u vozu

Između dve stanice
U mom krilu si
Zaspala u vozu,

U tom trenu valjda
Ništa naročito nije bilo,
Meni je ipak puno značio.

Vodiči struje golih grana
Su iskrile, a tračnice su
Na trag saonice ličile,

I činilo mi se kao da smo
Na neku drugu kompoziciju preseli,
Ispred našeg prozora stvaran voz je

Dalje jurio a mi smo
U vagonu snova ostali,
I nisam se bojao da će me kondukter

Izbaciti, ta punovažnu kartu
Sam imao. Ti si bila ta, koja je tamo
U mom krilu ležala.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-1-1058/harmadik-idoszamitas-acsai-roland-versei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése