Keresés ebben a blogban

2018. február 19., hétfő

Faiz Softić Čovjek – Az ember


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Čovjek

Čovjek je gavranov let
I krik golubice
Čovjek su šare leptirovg krila
I bajonet.

Ptica istjerana iz gnijezda
U trnu potonulom
U namet.
U jutro boje indiga
Koje dan ne postaje.

Dolaze vijesti s ratišta
I opet novo ništa –
Mrtvi
Sakati
Slijepi
Gluhi
I oni ostali bez uma
Ko puška bez kuršuma.

Nevjesto –
Zelena zemljo
Gdje li mi dušek spremaš ?
Da u mrkloj noći sami
Šapućemo sa travkama
Šta je bilo
Šta je sada
Šta poslije kad će vjetar da ih mrsi
Iznad našeg kočopera.

Oko crno
Oko plavo.

Od čovjeka šta ostane –
Pregršt praha hladnjikavog.

Az ember

Hollóröpte az ember
És galambrikoltás
Tarka lepkeszárny az ember
És bárd.

Fészkéből kidobott madár
Az elsűlyedt bozótban
Hóbuckában.
A soha nem virradó
Indigószínű reggelben.

Hírek a frontról
És ismét semmi biztató –
Halottak
Megcsonkítottak
Vakok
Süketek
És az értelmüket vesztettek
Akik töltetlen fegyverek.

Jegyesem –
Földem
Vetett ágyam hol lelem?
Egyedül a vak éjszakában
A fűcsomókkal suttogunk
Mi volt
Mi van
Mi lesz azután ha majd a szél fejünk felől
Elzavarja őket.

Fekete szem
Kék szem.

Ami az emberből megmarad –
Kihűlt porhalmaz.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 111-112. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése