Mišo L. Korać Sombor 10.
mart 1950. –
Ne daj da nas život mimoiđe
Da si bliže
bar na dohvat ruke
kosu bih ti mrsio
pogledom
i željom
s
anđeoskim stasom
kao
breza visoka
svjesna
te ljepote
mudro
mamiš
tijelom...
Nemoj
da ti suze
borave
na licu
zaboravi
tugu, jecaj,
vapaj
kada smo sami...
Podsjetiš
me uvijek
na
veselu pticu
stoga
zaljepršaj
smijehom
zasvjetli
u tami
a ti
to umiješ....
........................
Ovdje su dani nestvarni,
tužni
snovi mogu biti
i lijepi i ružni,
često nedostupni,
da ih
osvojim
nešto mi se
ne da...!
I prolazi
vrijeme...
Danas gazi
juče
kradimice...
Sve te više
snijevam...
Bora sijedu
stiže
nemilice
Mladost
prođe pusta
Uhvatim se
često
kako istu pjevam
"Onu"
Što ko melem
sklizne nam
sa usta...
"Prosta
ti bila moja
ljubav
živa..."
........................................
E.!! Proći
će sve ovo,
doživjeće makar jedno
od nas dvoje
da u tužnom času
kad se oči sklope
žar usana vrelih
spustimo na čelo...
Neka usne budu tvoje...
I neka
oko mene okupe svirače
pa uz gitaru zapjevaju jače
onu pjesmu staru...
"Kad ja
budem umro
ne pal′ te
mi svijeće
jel′ na mome
grobu
niko doći
neće...
Samo što će
zvona
zazvoniti
jače.."
...............................
Zvona...
jače.!?
E, tad su mi
potrebne
dvije
suze
tvoje...
Da se ne
bojim...
Da me zavesele...
Da mi hladno
bar utople lice,
Da nebu kažem
kad pred paklom stojim:
Čekaj..!
Bože, ne može to tako...
Mene su
ispratile
dvije suze,
dvije malene
smijalice...
Bože, ne daj da nas
život mimoiđe...
|
Ne hagyd, hogy az élet elkerüljön
bennünket
Ha közelebb
lennél
karnyújtásnyira
hajadat
borzolnám
tekintettel
és szenvedéllyel
nyírmagas
tündéralkattal
szépséged
tudatában
csalogatsz
testeddel...
Könnycseppek arcodon
ne tartózkodjanak
felejts segélykiáltást,
keserűséget,
bánatot, mikor egyedül vagyunk...
Mindig a víg madárra
emlékeztetsz
hát szárnyalj
mosolyoddal
a sötétben villanj
erre képes vagy....
........................
Itt csalókák
a napok,
szomorúak,
az
álmok
szépek
is, rútak is,
sokszor
elérhetetlenek,
valahogy
nem sikerül
őket
meghódítani...!
És
múlik az idő...
A ma
gázol,
a
tegnap settenkedik...
Egyre
többet gondolok rád...
Kérlelhetetlenül
érkeznek
a ráncok
Elillan
az ifjúság
Sokszor tetten érem magam
ugyan azt dalolom
„Azt“
Amelyik gyógyírként
csorog a szájról...
"Szerelmem, te
egyszerű voltál...“
........................................
Na.!!
Minden múlandó,
kettőnk
közül
egyikünk
megéri
azt a
szomorú pillanatot
amikor
bezárul a szem
és
forró ajakkal
a
homlokot érintjük...
Hát legyen
tiéd az ajak...
És
legyenek
körülöttem
a zenészek
és
gitárral kísérve azt a régi dalt
hangosabban
énekeljék...
"Ha
meghalok érettem
gyertyát
ne gyújtsatok
mert sírhantomra
nem jő senki...
Csak a
harangok
szólnak
hangosabban...“
...............................
Harangok...
hangosabban.!?
Nos, tőled
két könnycseppre
akkor
van szükségem...
Hogy
ne féljek...
Hogy
felvidítsanak...
Hogy
hideg arcomat
felmelegítsék,
Hogy
az égben a pokolra
várakozva
szólhassak:
Várj...!
Uram, nem lehet csak így...
Engem két könnycepp
kikísért,
két cseppnyi mosoly...
Uram, ne
engedd hogy
elkerüljön
bennünket az élet...
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése