Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21.
–
Emlékek a Sárgaház
folyosója c. naplóból
úgy hiszi,
ismeri a csillagokat,
az eget a derékaljig,
füvek, hegyek, fák fölé hajol,
föld alá les,
átölel, szájon csókol,
beszéde mint a futóhomok,
elfolyik, lesüllyed folyton,
már nem
keres, nem kér semmit,
emlékeire
sem emlékezik,
önmaga
mélységeiben
nem járt
soha,
belénk
kapaszkodik,
mások
szívében szaporodik,
senki nem
ismeri,
a bizonytalanság élteti.
|
Uspomene iz
dnevnika Hodnik žute kuće
veruje,
poznaje zvezde,
nebo
do pojasa,
iznad
trave, stabla, brda, se savija,
traži šta je ispod zemlje,
zagrli te, u usta ljubi,
govor mu je poput živog peska
otiče, stalno potanja,
više ne traga, ništa ne želi,
sećanja u sećanju ne čuva,
u vlastite dubine
kročio nije,
za nas se hvata,
u tuđim srcima se množi,
ne poznaju ga,
hrana mu je dvojba.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése