Enes Halilović Novi Pazar
05. mart 1977. –
Priča
Pita me Srđan Papić
zašto poeziju pišem. I veli:
Znaš šta mi priča Jelena Angelkovska?
Radila u nekoj biblioteci, zamenjivala neku trudnicu,
kaže, za godinu niko nije tražio poeziju,
čitaju ljudi romane, priče… e kaže,samo jednom,
u sumrak, prepala me Jelena, bila zima, duvao vetar
strašan,
čovek ulazi, visok, nije zatvorio ni vrata za sobom,
potpuno sluđen, izgubljen u svemiru,
ulazi on, van sebe, i pita strašnim glasom:
imate li nešto od poezije…
Znam, rekoh mu, ja sam to bio.
zašto poeziju pišem. I veli:
Znaš šta mi priča Jelena Angelkovska?
Radila u nekoj biblioteci, zamenjivala neku trudnicu,
kaže, za godinu niko nije tražio poeziju,
čitaju ljudi romane, priče… e kaže,samo jednom,
u sumrak, prepala me Jelena, bila zima, duvao vetar
strašan,
čovek ulazi, visok, nije zatvorio ni vrata za sobom,
potpuno sluđen, izgubljen u svemiru,
ulazi on, van sebe, i pita strašnim glasom:
imate li nešto od poezije…
Znam, rekoh mu, ja sam to bio.
Izvor:
Mese
Srđan
Papić* megkérdezte
verseket
miért írok. És hozzátette:
Tudod mit mesélt Jelena Angelkovska**?
Egy könyvtárban terhes nőt helyettesített
és állította, egy év alatt verseket senki sem keresett,
az
emberek regényeket, elbeszéléseket olvasnak... de
egy
alkonyatkor, Jelena rám pirított, tél volt, szél fújt,
cudarul,
belépett
egy ember, magas, ajtót sem csukva,
átfagyottan,
az űrbe veszve,
magán
kívül, félelmetes hangon megkérdezte:
verseskötetekkel rendelkeznek.e...
Tudom, mondtam, én voltam.
* Srđan Papić (Papity Szrgyan) fiatal szerb költő
** Jelena Angelkovska (Angelkovszka Jelena) szerb nyev és
irodalomtanár
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése