Mišo L. Korać Sombor 10.
mart 1950. –
Tri drugara
– Priče iz
solitera –
Đole Glavonja,
Macko Prpa
i Paja Ledeni,
tri drugara,
tri
musketara
iz moga
kvarta
nerazdvojni
od malena
bez para,
ono roditelji
razdvojeni,
nezaposleni,
valjaju sitnice
da djeca prežive,
da se
sačuvaju,
da ih maknu
sa ulice;
znate već
klasika,
navika...
/Il, tako
nešto/.
Dogovore se
vjerujte
vješto
da se u
podrum
sakrivaju
da lijepak
duvaju...
I tako
potraje duvanje
jedno
vrijeme...
kao: Što je
"kul",
odeš u
oblake,
izmišljaš
doživljaje,
razne teme,
prepričavaš događaje,
uspomene...
Ali.!?
Ne ide,
ne
funkcioniše...
Macko Prpa
odustane,
kao boli ga
kad ustane
glava,
povraćanje,
ne može u
školu,
njemu se
spava,
živi u bolu
i take,
isprike
otprilike.
Đole Glavonja
inače krpa,
u neki biznis
s matorim se
utrpa...
Kao prodaje
na veliko
djelove,
trguje sa
svijetom:
Hong-Kong,
Indokina,
Malezija;
Žali se ne
umije
da računa,
da se
sabere...
Stari se
dere:
"Koji
sam te krasni
školovao,
u glavi ti
malarija"...
I tako lijevi razlozi,
uglavnom,
duvanje
zaobilazi...
Jedino Paja Ledeni
ostane...
Sa duvanjem
nikada da
prestane,
nema
hrabrosti,
valja neku
Anu-Ikebanu
velika
ljubav;
vremenom
lagano pređe
na
marihuanu...
Kao to je "Kul"
ti je vic
i bogme za godinu
ili duže
navuče se na špric...
Prođu godine,
deset,
dugo
vremena...
E sada nema
natrag,
Paja Ledeni
dođe
Đoletu
Glavonji
na prag.
Treba mu
šušta,
lova...
"Znaš,
kao skidam se
počeću život
iznova".
E, oćeš... Đole
ugledan
građanin
bavi se
politikom...
Da ga ukokaš
ne da pare
nikom.
A i smeta mu
sa Ledenim
da ga
vide...
"Čuješ,
Ledeni,
evo još ovoga puta,
evo, i pride.
Al, nemoj više
ne ide“...
Jedva
prevali
preko zuba,
kurvinski
prema bivšem
drugu
i zatvori mu
vrata,
"Zbogom,
prekini
ne mogu s tobom
izvini..."
Ledeni
pošizi
ode kod Macka
kod Prpe...
Macko
Prpa..!
U je....!
Profesor na
fakultetu.
Zakuca
Ledeni,
Macko se
pravda:
"Vjeruj
mi moj medeni
nemam, mala plata,
žena, djeca,
znaš ono, ovo,
obaveze"...
Opali kao iz topa.
Sve nešto bez veze.
Znaš ja sam crko,
istina - diploma,
sve je u
redu.
Al, sam
tropa
zapao u
bijedu.
Imam
prijatelje
hoćeš da te
liječe
to ti je kul
najpreče...
"Čovječe,
ne možeš
uvijek
tako"...
Paja Ledeni
stajao dugo,
plakao
kao dijete..
(Muvale mu
se slike
iz
solitera.)
Duvanje lijepka
i sve to nekako
tužno sjećanje.
Macka Prpe
žena
kao od kamena
(ne šljivi podsjećanje)
iz sobe viče,
ono, čeprka
kamence...
"Macice, ko je to tamo ?
Mršni ga samo
pa dođi ovamo,
srculence"...
Tu noć Ledenom,
ne morate vjerovati,
suze su
tekle
kao
vodopadi.
I kad je
negdje
pred samu zoru
odlučio šta
da uradi
skočio sa
mosta
pravo u
rijeku
bilo mu
dosta
nakaradi...
Sjutra
sahrana.
Par bližih
rođaka
ono...Dva metra
raka...
Dogovori
oko plaćanja...
Raziđe se svijet
na humci jedino
ostane
ostavljen
Anin cvijet...
A u novinama
negdje u uglu
njegova
slika,
riječi stoje
kao da
drugarstvo
brane...
"Posljednji
pozdrav
Paji Ledenom
prije
sahrane...
Našem
drugaru
otišao je da
se odmori.
Nije znao da
stane,
da progovori
kad treba.
Htio je da
se
navuče na
skroz...
Kao, baš nam
je žao
neka mu
prosto bilo.
(Koje sve laži, jao..! )
Bio je leden
ko kamen
nije nam
milo,
Htio je
"Haša"
da se natrpa
i tome
slično..."
U potpisu
lično
stali:
Đole
Glavonja, biznismen
i dr Macko
Prpa...
|
Három barát
– Toronyházi mesék –
Kobak Gyura,
Prpa Mackó
és Jeges Pájó,
lakótelepünkön éltek,
gyerekkoruktól kezdve
elválaszthatatlanok,
három barát,
három muskétás,
szüleik
külön éltek,
szegények,
munkanélküliek,
hogy a gyerekek túléljenek,
hogy megvédjék őket,
hogy ne az utcára kerüljenek,
turkáltak;
ősi módszer,
hagyomány...
/Vagy valami hasonló/.
Megbeszélték,
higgyétek el, ügyesek voltak,
az
alagsorban
titokban
ragasztót
fújnak...
És egy
ideig
fújták
a ragasztót...
így:
Ez "cool",
a
felhők közé röppensz,
kitalált
élményekről,
meg
nem történt esetekről,
emlékekről
mesélsz...
De.!?
Nem megy,
nem működik...
Prpa Mackó visszalép,
szövegel,
felkeléskor
fáj
a
feje,
hányingere van,
nem mehet az iskolába,
aluszékony,
fájdalom gyötri,
hát így,
légbőlkapott
kifogások.
Kobak Gyura
ügyeskedik,
apjával
közösen
üzletel...
Állítólag
nagyban
alkatrészeket árul,
világszerte
kereskedik:
Hongkong,
Indokína,
Malézia;
Panaszkodik,
nem
tud számolni,
összeadni...
Az
öreg meg ordítozik:
"A
francnak
taníttattalak,
fejed
maláriás”...
Mondvacsinált
kifogások,
a
ragasztófújást
elkerüli...
Jeges
Pájó
egyedül
marad...
Rendületlenül
fújja
a ragasztót,
bátortalan,
holmi
Anna-Ikebanával
hempereg,
nagy
szerelem;
idővel
marihuána
következett...
Milyen
"Cool",
ez vicc
és
istenemre egy év múlva
vagy
később
fecskendő
következik...
Múltak
az évek,
évtized,
hosszú
idő...
Nincs
visszaút,
Jeges
Pájó
Kobak
Gyura
ajtaján
kopogtat.
Készpénzre
van
szüksége...
"
Elvonókúrára megyek,
új
életet kezdek“.
Majd
ha fagy... Gyura
tekintélyes
polgár,
politikus...
Ha
megfujtod,
pénzt
akkor sem ad.
És
zavarja
ha Jegessel
együtt látják...
"Ide figyelj Jeges,
most
még egyszer,
itt
van, meg is toldom.
De, többé ne gyere,
nem megy...”
Összeszorított
fogai közül
sziszegte
a régi barátnak
és becsukta előtte az ajtót,
"Isten veled,
nemkívánatos egyén vagy,
bocsánat...“
Jeges felháborodva
ment Mackóhoz,
a Prpához...
Prpa Mackó...!
Ó, b...!
Egyetemi tanár.
Jeges kopogtat,
Mackó szabadkozik:
"Hidd el barátocskám,
nincs,
kicsi a fizetés,
itt az
asszony, gyerekek,
tudod,
hogy van,
kötelességek”...
Egy
szuszra mondja.
Badarságok.
Sehol
se vagyok,
igaz -
diploma,
minden rendben.
De, tropa vagyok,
koldússzegény.
Vannak barátaim,
akarod, hogy gyógyítsanak,
ez
cool,
a
legfontosabb...
"Ember,
nem élhetsz mindig
így”...
Jeges Pájó
sokáig ott állt,
sírt,
mint egy gyerek...
(Toronyházi képek
jutottak eszébe.)
A ragasztófújás
és ehhez hasonló
szomorú emlékek.
Prpa Mackó
felesége,
mintha sziklából lenne,
(emlékekre
fittyet hány)
a
szobából,
díszköveket
matatva
kiabál...
"Mackó,
ki az ott?
Küldd
a francba
és
gyere ide,
szivecske”...
Jegesnek,
akkor éjjel,
hiszitek
vagy nem,
vízesésként
folyt
a könnye.
És úgy
hajnaltájt
döntött,
leugrott
a hídról,
a
folyóba,
mindenből
elege volt...
Másnap temetés.
Néhány rokon
meg... Két méteres
gödör...
Tanácskozás,
a számlát ki kell fizetni...
Szétszéledtek,
a
hanton
egyetlen
virágszál
maradt,
Annáé...
Az
újság
egyik
sarkában
fényképe,
alatta
a szöveg
mintha
bartátságukat
védené...
"Jeges
Pájó
temetése
előtti
utolsó
üzenet...
Barátunknak,
aki
pihenni tért.
Nem
tudott
talpra állni,
mikor kellett, beszélni.
Valahogy mindig
csusszant...
Utána
a fájdalom maradt,
legyen
neki könnyű a föld.
(Jaj,
micsoda hazugságok...!)
Jéghideg volt, akár egy kő,
zavarba ejtő,
“Cuccot” kért,
hogy bepakoljon
meg hasonló... "
Aláírták,
személy szerint:
Kobak Gyura, vállalkozó
és dr Prpa Mackó...
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: Miso L.Korac Soliter u Podrumu Obodsko slovo Podgorica
str. 2002. 9 – 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése