Kardos M. Zsöte
|
Kiválasztott szerep
Emlékszel,
madarakkal együtt hittünk a repülésben, minden elérhetően ragyogott, vadrózsák illatában virultak nappalok, az éjszaka friss kenyér illatával ébresztett hajnalt. Azóta házakkal telt a mező, nincs helye fészkeknek, hiába térnének vissza, akik messzire mentek meglelni az adott szót. Emlékszel, szappanszagú hajnalokon egymás kezébe adtunk kopott kilincset, befőző lábasban víz, végtelen tenger hullámaiban fürdetett, vadsóskával futtatott lugasban ettük a levest, fillérrel kezünkben, világ volt zsebünkben. Azóta a pénzek nagy halmokba gyűlnek, valahol valakik őrzött kamráiba gyűrten, rongyokon kuporgó gyerek kenyérért sír, luxus áruval telt üzletek ajtói fényesek. Látod minden tavasszal nyílnak ibolyák, talán kevesebb és messzebb a házak koromtól fekete falai között, ahol eltűntek a gyermekkor kerítés nélküli terei. Most autók a legyőzhetetlen sárkányok, plaza tornyokba zárt az aranyhajú lány, közösségi portáloktól remélünk ölelést, lájkokban gyűlik a kimondatlan szeretet. Látod a percek ma is ugyanúgy peregnek, az idő napokat, éveket, életeket hord össze múlni, emlékek hulladékát morzsolják össze szeméttelepek irányítottan gördülő gépei. Most úgy tűnhet jelzéstelen labirintus sötét alagútjaiba rekedt a panasz szava. De az Isteni színjáték hármas útja adott. Téged keres a Hang, kiválasztani szerepedet. |
Izabrana uloga
Sećaš li se,
u let smo zajedno sa pticama verovali,
sve je na dohvat ruke sjalo, dani
su
u mirisu divljih ruža živeli, noć
je zoru
svežim mirisisom hleba budila.
Od onda tratina kućama je puna, gnezda
više mesta nemaju, zalud se vraćaju oni
koji su datu reč u daljini tražili.
Sećaš li se,
izlizane kvake zorom mirisa sapuna
jedna drugoj smo predale, u loncu voda,
juhu smo u beskonačnim talasima mora
okupanom, divljom lozom obraslom gaju jele,
sa talirom u ruci, svet je naš
bio.
Od onda novac samo se gomila,
negde od nekih čuvanim komorama
u dronjcima obavijeno dete za
hlebom plače,
sjaje vrata skupom robom punih
trgovina.
Vidiš
ljubičice svakog proleća cvate,
možda nešto manje i u daljini između
čadžavih zidova kuća, gde su neograđeni
prostori detinjstva nestali.
Sad su auta nesavladivi zmajevi,
zlatokosa devojka u tornjeve plaza je zatočena,
zagrljaj od društvenih portala očekujemo,
neizreciva ljubav u lajcima se gomila.
Vidiš
terenuci i danas isto tako prolaze, vreme
dane, godine, živote na isti način slaže,
krhotine uspomena na smetištima
dirigovane mašine smrve.
Sad možda se tako čini da reč jada
u tunele tamnih lavirinta se gubi.
Ali data je trojna cesta
Božanstvene komedije.
Glas tebe traži, de bi ulogu
izabrao.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése