Márkus László Miskolc 1955. február 13. –
föl
szárnyakat adj mankó helyett uram
erőset a sasét ha kérhetem pilleszárnyakon csak csapongnék csalóka fény vagy csábító csillagfürt körül magasba törni vágyom föl föl föl egyre följebb magasra a felhők fölé honnan már csak porszem az ember s eltörpül minden mit alkotott távoli tájakra vágyom gigászi bércek közé hol szerény gyopár honol ott raknék új fészket veled hogy ne érhessen el ne húzzon le e halódó világ tengernyi baja 2018. 07. 20. |
gore
gospode moj umesto štake krila mi daj
jaka
ako smem moliti orlovske
krilima leptira bi tek
oko varljive svetlosti
ili primamljivog snopa zvezda lebdeo
visina me mami
gore
gore
gore
sve više
u vis
iznad oblaka želim
gde je čovek samo zrno prašine
i sve što je stvarao gubi se
čežnja me u daleke krajeve vuče
među beskonačne vrhove
gde runolist cveta
gnezdo bi s tobom tamo pravio
da te beda tog sveta na samrti
ne dostigne
ne povuče
20. 07. 2018.
Prevod: Fehér Illés
|
Szeretettel gratulálok mindkettőtöknek.
VálaszTörlés