Keresés ebben a blogban

2018. július 23., hétfő

Márkus László föl – gore


Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

föl

szárnyakat adj mankó helyett uram
erőset
a sasét ha kérhetem
pilleszárnyakon csak csapongnék
csalóka fény
vagy csábító csillagfürt körül
magasba törni vágyom
föl
föl
föl
egyre följebb
magasra
a felhők fölé
honnan már csak porszem az ember
s eltörpül minden mit alkotott
távoli tájakra vágyom
gigászi bércek közé
hol szerény gyopár honol
ott raknék új fészket veled
hogy ne érhessen el
ne húzzon le
e halódó világ tengernyi baja

2018. 07. 20.

gore

gospode moj umesto štake krila mi daj
jaka
ako smem moliti orlovske
krilima leptira bi tek
oko varljive svetlosti
ili primamljivog snopa zvezda lebdeo
visina me mami
gore
gore
gore
sve više
u vis
iznad oblaka želim
gde je čovek samo zrno prašine
i sve što je stvarao gubi se
čežnja me u daleke krajeve vuče
među beskonačne vrhove
gde runolist cveta
gnezdo bi s tobom tamo pravio
da te beda tog sveta na samrti
ne dostigne
ne povuče

20. 07. 2018.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése