Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Öregszik
Aznap
egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát
próbálkozott:
– Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak? Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát: – Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis. Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon… |
Stari
Onog dana baš je namrgođen bio. Jaran ga
na početku nije shvatio. Pa pokušavao:
– Vreme?
– Nešto tužno si čuo?
– Jesam li te uvredio?
Vepar nije odgovorio. Samo je odmahivao.
Na kraju je otkrio razlog njegovog ogorčenja:
– Evo, sedim u svom stanu. Na omiljenoj
stolici. Niti se ne pomeram. Ipak starim.
Jaran nije znao dal da zaplače ili da se
nasmeje...
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése