Sipos Tamás Budapest, 1992 –
Visszatérő
motívumok
A bányatóhoz mentünk, de nem
ahhoz, amelyikből húsz éve nem tudtam volna kimászni a saját lábamon. Már nem tudom, hogy akkor fürödtünk is, vagy csak apám új vadászpuskáját próbáltuk ki, ahogy azt sem, hogy milyen autója volt éppen akkor, hisz minden autócsere jól elkülöníthető kor- szakot alkotott. Minden csak foszlány és töredék, fekete-fehér filmszalag. Arra mégis tisztán emlékszem, hogy elcsatangoltam és megláttam a közeli réten, ahogy a késő nyári szél pár szirmot vérvörösre simogat. Majd évekkel később felbukkantál, mint egy megtestesült vakuemlék, az alkarodon ugyanazokkal a pipacsokkal, a tarkódon ugyanannak a viharkék bányatónak az illatával és bennem az érzéssel, hogy előtte mindez semmit sem jelentett. |
Povratni motivi
Na
rudarsko jezero smo išli, ali ne do
onog
iz kojeg pre dvadeset godina
na vlastitim nogama ne bi mogao
izaći. Više se ne sećam da li
smo
tada i kupali ili samo novu
lovačku
pušku mog oca isprobavali,
ni to
ne znam baš tada kakav
auto je imao, jer svaka promena
auta je dobro
ograničeno raz-
doblje značila. Sve je tek neka
krhotina
i odlomak, crno-bela
traka
filma. Ali ostalo je u meni
urezano da sam odlutao i
na obližnjem ritu primetio da
kasno leto nekoliko lata u jarkocrveno
oblači. Pa godinama kasnije poput
zablistale uspomene si se pojavila,
na podlaktici sa istim bulkama,
na potiljku sa mirisom baš istog
vihorplavog rudarskog jezera i
u meni sa osećajem da mi sve to pre
ništa nije značio.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése