Jelena Lengold Kruševac 15. jul 1959. –
S one strane svih stvari
Ja nemam tajni.
Ušla sam u voz i putovala dugo
sve dok nisam stigla s one strane svih stvari.
Usput, svima sam pomalo pričala o tebi.
Ljudi bi me nekad slušali, pa bi otišli
dalje, svojim putem, u život u kom ne postojiš.
.
Ja nemam tajni.
Jutarnja izmaglica i duvanski dim, to je sve.
Svetlost dolazi sa one strane s koje obično dolazi
i sve se dešava kao i uvek.
Tvoja ljubav prema moru i moja ljubav za reke
proglasile su kraj međusobnog razumevanja.
Čekala sam da stigne leto
i da spavam gola pod čaršavom
jer nešto se mora čekati, takav je zakon života.
.
Duboko u noći, odjednom, budim se
i čujem kako negde tamo jecaš u snu
prepun svojih tihih užasa
zatim se sklupčaš i zagrliš svoj stomak, čvrsto
kao da iz njega preti da iskoči strah.
.
Ja nemam tajni.
Dok se to moglo, volela sam ranu od koje si sazdan
sada volim lampu na uzglavlju, koju si gasio, pred zoru
i volim ulicu kojom si prošao nekoliko puta
stiskajući mi prste, kao da odlazimo u rat.
Ušla sam u voz i putovala dugo
sve dok nisam stigla s one strane svih stvari.
Usput, svima sam pomalo pričala o tebi.
Ljudi bi me nekad slušali, pa bi otišli
dalje, svojim putem, u život u kom ne postojiš.
.
Ja nemam tajni.
Jutarnja izmaglica i duvanski dim, to je sve.
Svetlost dolazi sa one strane s koje obično dolazi
i sve se dešava kao i uvek.
Tvoja ljubav prema moru i moja ljubav za reke
proglasile su kraj međusobnog razumevanja.
Čekala sam da stigne leto
i da spavam gola pod čaršavom
jer nešto se mora čekati, takav je zakon života.
.
Duboko u noći, odjednom, budim se
i čujem kako negde tamo jecaš u snu
prepun svojih tihih užasa
zatim se sklupčaš i zagrliš svoj stomak, čvrsto
kao da iz njega preti da iskoči strah.
.
Ja nemam tajni.
Dok se to moglo, volela sam ranu od koje si sazdan
sada volim lampu na uzglavlju, koju si gasio, pred zoru
i volim ulicu kojom si prošao nekoliko puta
stiskajući mi prste, kao da odlazimo u rat.
A dolgok azon
oldaláról
Nincsenek titkaim.
Vonatra ülve mindaddig utaztam,
míg a dolgok azon oldaláról nem érkeztem.
Közben mindenkinek rólad meséltem.
Néha meghallgattak, de az emberek
a maguk útjára menetek, az életbe, ahol nem létezel.
Nincsenek titkaim.
Reggeli köd és cigarettafüst, ez minden.
A fény arról az oldalról jön, ahonnan különben is
és megy minden a maga útján.
A te tenger iránti szereteted és az én folyószeretetem
megértésünk végét jelentette.
A nyarat vártam,
hogy a lepedő alatt meztelenül aludjak,
mert valamit várni kell, törvényszerű, az élet rendje.
Késő éjjel, hirtelen ébredek,
és hallom, tele csendes iszonyattal
valahol álmodban zokogsz,
majd összegörnyedve hasad erősen öleled,
mintha belőle a félelem távozása fenyegetne.
Nincsenek titkaim.
Míg lehetett, a belőled alkotott sebet szerettem,
most a fejem feletti, hajnalban eloltott lámpát szeretem
és azt az utcát, melyen néhányszor, kezemet úgy
szorongatva, mintha háborúba indulnánk, mentél.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése