Keresés ebben a blogban

2019. január 30., szerda

Mirko Kopunović Idi – Menj


Mirko Kopunović Subotica 1952. –

Idi

Idi,
   kreni već jedared

uzmi u ruke to malo ti dano
sakrij vjetar moćni u njedra
plovi oceanom mutnim, bijesnim
ne plaši se oluja lomnih, strašnih

Idi,
   koračaj, možeš ti to

nosi svjetlo koje si zanijela
svijetlit će ono i nama
u tvrđavi oblaka i neba
odanim i vjernim sužnjima tvojim

Idi,
   vratit ćeš se, imaš gdje

tvoja te luka uvijek čeka
dvori na stijeni izgrađeni
kad nedje daleko budeš
znaj, uvijek ćeš i ovdje biti
Menj

Menj,
    indulj végre

vedd kezedbe azt a kapott keveset,
rejtsd öledbe a hatalmas szelet,
zavaros, dühös óceánon vágtass,
ne félj a mindent elsöprő viharoktól

Menj,
    csak előre, képes vagy rá

vidd magaddal a meghódított fényt,
a felhők és egek birodalmában
világítani nekünk odaadó
hűséges rabszolgáidnak is fog

Menj,
    majd visszatérsz, van hová

kikötőd a sziklára épített
kastély mindig vár
ha messzire vet a sors
tudd, akkor is itt leszel

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Mirko Kopunović: Pruži ruku mila SamIzdat, Hrvatsko Akademsko Društvo Subotica 2014. str. 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése