Mirko Kopunović Subotica
1952. –
|
Idi
Idi,
kreni već jedared
uzmi
u ruke to malo ti dano
sakrij
vjetar moćni u njedra
plovi
oceanom mutnim, bijesnim
ne
plaši se oluja lomnih, strašnih
Idi,
koračaj, možeš ti to
nosi
svjetlo koje si zanijela
svijetlit
će ono i nama
u
tvrđavi oblaka i neba
odanim
i vjernim sužnjima tvojim
Idi,
vratit ćeš se, imaš gdje
tvoja
te luka uvijek čeka
dvori
na stijeni izgrađeni
kad
nedje daleko budeš
znaj,
uvijek ćeš i ovdje biti
|
Menj
Menj,
indulj végre
vedd kezedbe azt a kapott keveset,
rejtsd öledbe a hatalmas szelet,
zavaros, dühös óceánon vágtass,
ne félj a mindent elsöprő viharoktól
Menj,
csak előre,
képes vagy rá
vidd magaddal a meghódított fényt,
a felhők és egek birodalmában
világítani nekünk odaadó
hűséges rabszolgáidnak is fog
Menj,
majd visszatérsz,
van hová
kikötőd a sziklára épített
kastély mindig vár
ha messzire vet a sors
tudd, akkor is itt leszel
Fordította:
Fehér Illés
|
