Živko Nikolić
Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –
Sizif
On komad cigle u svoju torbu
stavi
i drugi mu pridoda, ali krišom, kao da najveću tajnu pohranjuje. I vasceli dan taj dragi teret nosi, zbog njega u vrevi ljudska ramena razmiče, svima se klanja, svima se osmehuje, i autobusima i zidu, i bubama na zidu. Na šalterima, pun ponosa, uporno čeka i ne zna zašto mu je ta građa potrebna, ali oseća u disanju božanski sklad kada se ruka za stopalom pomeri, uzdah koji potom sledi, osmeh koji se od uzdaha otme. Sve je tu, u pravoj meri. |
Sziszüphosz
Sziszüphosz követ rakott
puttonyába
és valaki más is, de suttyomban,
mintha a legnagyobb titkot rejtené.
És naphosszat cipeli azt a kedves terhet,
miatta választ szét vállakat a tömegben,
mindenkinek hódol, mindenkire mosolyog,
a buszra is, a falra is, a falon lévő bogarakra is.
A tolóablakok előtt büszkén várakozik
és nem tudja, az az építőkocka miért kell neki,
de levegővételkor isteni összhangot érez,
mikor a kéz a talp felé közeledik,
a sóhaj, ami ezután következik,
a mosoly, ami a sóhajból fakad.
Minden jelen van, megfelelő
arányban.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése