Ady András
Csíkszereda 1976. július 12. –
Milyen egyszerű
egészen addig le tudok vetkőzni míg nem marad belőlem
csak egy felhő árnya a földön s még akkor is gőgösen arról elmélkednék hogy
mi lehet ennél állandóbb találjon ki valaki egy mindig újraalakuló bodornál
állandóbbat fundáljon ki helyette más alakulni vágyó szkeletont másik osztódó
sejtet amiből ennyire megbízhatóan újralenni lehet … s válnék eközben egyre
sűrűbbé kontúrokban majd szétesnék cseppekké és lejutnék valamely szomjas
virágba ahol a felhő pár hetes szín-bódulat újraéletében már nem gondolhat
sokat: szép feloldott vége ez az egocentrizmusnak
|
Baš je jednostavno
sve dotle mogu se svlačiti dok ovde na
zemlji od mene samo jedna sena oblaka ne ostane i još i tada nadmeno o tome
bi razmišljao, da od toga može biti neko postojaniji od uvek nanovo
oblikovano kovrdžavog neka umesto toga nekakav drugi skelet željan
oblikovanju drugu ćeliju u deobi iznalazi iz koje zasigurno je moguće iznova
postojati... i pri tom, u sve gušći kontur bi se pretvorio a potom na kapi
raspao i u nekakav žedan cvet stigao gde oblak u ponovo oživljenoj
omamljenosti boja već puno ne može razbijati glavu: to je lep razrešen kraj
egocentrizma
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése