Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Majd
1977-ben
Jakob Gautel és Jason Karaindros egy angyaldetektort szerkesztenek. És
Prágában be is mutatják egy kiállításon. Állítólag, ha angyali lényt vél
érzékelni a kiállított térben, kigyullad egy lámpa. Ám valójában a csendet
méri. És minél nagyobb, annál fényesebben izzik a vitrinbe szerelt
villanykörte. Kékes fénnyel árasztva el a helyiséget, azúrkék palástot borít
a látogatók szemére. (Az Úr azúrszín köpenye alatt Mallarmé mosolyog
megbocsátóan Marlene Dietrichre.) Miként a váratlan beálló, kínos hallgatáskor.
Várva, hadd repüljék csak át a némaság angyalai a jégbe dermedt szobát. A
süketnéma biztonság őrök örök kék fényben vakoskodnak, reménykedve, holnap
majd valaki egy kis zajt üt legalább, s ők a huzatos sötétben vacogva
pihenhetnek egy kicsit.
|
Potom
Jakob Gautel i Jason Karaindros 1977. detektora anđela
su konstruisali. I na jednoj izložbi u Pragu su i prikazali. Navodno ako u
izložbenom prostoru prisustvo anđeoskog bića oseća, jedna lampa se upali. Ma
ustvari tišinu meri. I što je veća, u vitrinu smeštena lampa sve jače svetli.
Plavkastim zracima preplavivši prostoriju, oči prisutnih azurnoplavim plaštom
prekriva. (Ispod Gospodnjeg plašta boje azura Malarme se na Marlenu Ditrih
smeška.) Kao prilikom iznenadne nastale, mučne tišine. Čekajući da anđeli
ćutanja ledeno-ukočenu dvoranu prelete. Gluhonemi čuvari bezbednosti u
večnoplavom sjaju egzistiraju i nadaju se da će sutra možda neko neku huku
stvoriti te oni u promaji mraka konačno malo će se odmoriti.
Prevod: Fehér Illés
|
AZANGYAL M,,, MARLENE Dietrich,,, gyere repuljunk ,,,,,,,,, a megfagzot angzalkősyt,,,,,,,
VálaszTörlés